Bankrollépítési tanmese
Ez a cikk azt a kérdést tárgyalja, hogy „mit tehet egy pókerjátékos, ha tönkrement”? Korábban írtam erről egy cikket, de nem kellett arra gondolnom, hogy magam is szembe kell nézzek a problémával. A pókerjátékosok csődje ugyan mindennapos probléma a filmeken és a regényekben, de szerencsére nem olyan gyakori, mint az a kitalált történetekből gondolható lenne.
Persze amikor tönkremegy egy pókeres, nem kell feltétlen hatalmas tilt miatti pénzelszórásra, csalásra, pókeroldalak csődjére, bankok összeomlására gondolni, a pókerjátékos ugyanis pénz kezeléséből, mozgatásából él, néhány rossz döntés könnyedén megtizedelheti a bankrollunkat, és a bankroll elvesztése (vagy egy adott szint alá csökkenése) egyenlő a munkaeszközünk elvesztésével. A hagyományos válasz a veszteségekre, persze az alacsonyabb tétre lépés (például 50 buyines bankroll stratégiát tartva ha tőkénk 5-600 dollárra csökken, csak 10 dolláron játszhatunk). Ez egy egyszerű módszer, de mint rájöttem, messze nem optimális!
Az ultragyors bankrollépítés kérdéskörét saját történetem és egy profi pókeres barátom történetének az elmesélésével kezdem.
Megjegyzés: Bár a cikk elején megjelöltem, de ismét kiemelném, hogy ez az írás elsősorban a nyerő játékosok számára hasznos. Ha nem vagyunk biztos nyerők, akkor ez a cikk inkább csak érdekességként lehet pókeres anyagaink része. A nem nyerő (breakeven vagy vesztő) heads up játékosoknak azt tanácsolom, hogy játsszanak alacsonyabb téten, tanuljanak, elemezzenek többet, nézzenek meg náluk jobb játékosokat, illetve fogadjanak edzőt. Ugyanakkor az is opció lehet (és ezt sose szabad elfelejteni), hogy elfogadjuk: a póker nem más nekünk, mint szórakozás.
Az elmúlt időszak kemény volt a Full Tilt heads up játékosainak, még akkor is, ha nem hagytak benn sok pénzt az oldal zárása előtt.
Jómagam is ebben a cipőben jártam: noha a fő megélhetési forrásom a pókerjáték volt, óvatlanul mindent kiköltekeztem az offline számláimról – pontosabban az offline számláimról költekeztem, és nem figyeltem arra, hogy a Full Tiltről hétről hétre egyre lassabban érkezett ki a pénz – és miután a Full Tiltet bezárták, gyakorlatilag a teljes pókertőkém hozzáférhetetlenné vált.
Mindössze 250 dollárom maradt kinn, amiből nagyon gyorsan új megélhetést kellett kovácsolnom. El kellett gondolkoznom azon, hogy érdemes-e megpróbálnom, lehetséges-e a gyors (egy két hónapon belüli) bankrollépítés, vagy a pókerből való megélhetéshez olyan háttértőke kell, amit egy átlagos regulár – a napi megélhetési költségeket is figyelembe véve – csak külső források bevonásával szerezhet meg?
Nagyon kellemetlen helyzet: mit kezdjek akkor, ha látszólag tökéletesen csődbe mentem, a bankrollom egy havi rezsire sem lenne elég? Érdemes foglalkoznom ezzel a pénzösszeggel? Építsek belőle bankrollt ismét, vagy vonjak be külső forrásokat? Esetleg kezdjek el mással pénzt keresni? (szerencsére van választásom) A kézenfekvőnek tűnő válasz ugyan az, hogy továbbra is heads uppal keresem meg a bankrollra valót, azonban gyakran a kézenfekvő válasz szörnyen hibás lehet. Ha ugyanis az alacsony bankroll mellé más anyagi természetű problémák is felvetődnek, akkor néhány számla kényszerű kifizetése „végleges romlásba döntene”. Valamiért úgy gondoltam, hogy az a tény, hogy sohase fizettem be saját pénzből terembe (csak bónuszokból és nyereményekből építkeztem) egy olyan irányelv, amit szeretnék megtartani. Ez persze egy hatalmas butaság volt részemről, hiszen így a késélen táncoló pókertőke helyzetem miatt kockázatkerülő bankroll menedzsmentet kellett alkalmazzak.
Szemben azonban azokkal a tipikus pókerjátékosokkal, akik egy adott téten kényelmesen „elpókerezgetnek”, én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az általam korábban coacholt tanítványok és futó cikksorozatom révén be tudtam tekinteni más pókeroldalak játékosállományába, illetve az alacsonyabb tétes heads upokba is. Volt tehát konkrét elképzelésem, milyen nyerési rátára számíthatok, ha sok tétet visszalépek.
Úgy gondoltam, hogy alacsony téten tudok hozni szinte bármilyen játékban (kivéve a szuperturbókat és a nagyon gyors turbókat), bármilyen teremben 60% körüli minimális ITM-et, ami persze a tét emelkedésével csökken, amennyiben nem szelektálom gondosan az ellenfeleimet.
Elgondolkoztam azon is, hogy érdemes-e stakert keresnem, aki részesedésért megfinanszírozza a játékomat a korábbi szintjeimen, de végül aztán úgy döntöttem, egyelőre megpróbálom önállóan megoldani a problémát.
Ha gyorsan vissza akarunk térni egy tétre, ahol korábban nyereségesek voltunk, akkor a stakerek ebben általában tudnak segíteni. Vannak erre specializálódott – külföldi oldalak – oldalak (csak be kell írni a keresőbe, hogy staking+poker), de itt az OPHU-n is könnyen találunk olyanokat, akik hajlandók befektetni egy bizonyítottan nyereséges játékosba. Érdemes azonban meggondolni, hogy várhatóan mennyi pénzt fogunk kifizetni a stakernek, nem éri e meg jobban a pénzt más úton előkeríteni: alacsonyabb tétes grindeléssel, nem póker jellegű munka elvállalásával.
A stakeltség elvetése után dilemma abban állt, hogy válasszak-e egy gyorsabb (turbo) játékot, ahol pár perc várakozással kaphatok egy ellenfelet, és amit több asztalon is képes vagyok folyamatosan aránylag magas szinten játszani, vagy válasszak egy normál illetve deep játékot, ahol ugyan lassabban jönnek az ellenfelek (főleg magasabb téten), azonban valamivel jobb lesz a roi-m, és sokkal kisebb a varianciám. A harmadik variáció az volt számomra, hogy választok egy olyan játékot, ahol nagyon-nagyon magas roim (20+%) lehet, de jelentősebb varianciával: ez a több (2+) asztalos HU versenyek köre.
Az utolsó variációt nagyon gyorsan elvetettem: hiába indul alacsony téten elegendő 4 mans, hiába lesz ott bőven a legmagasabb várható roim, ha a variancia annyira megugrik rajta, hogy a biztonságos játékhoz a bankrollom túl kicsi részével játszhatnék csak. 4 mansben ugyanis minden további nélkül előfordulhat 20-as vesztő sorozat, ami még aránylag feszes bankroll menedzsment mellett is végzetes csapást mérhetne kiinduló bankrollomra, nemhogy olyan bankroll menedzsment mellett, amit játszani terveztem.
Turbót ugyan el tudtam volna kezdeni mondjuk 5 vagy 10 dolláros téten, vagy választhattam volna a 10-20 dolláros normál sebességet indulásnak. (természetesen 50 dollár körül veszteség után mindkét esetben vissza kellene lépjek egy tétet) Mindkettő variáció hozzávetőlegesen hasonló várható pénzbeli ingadozással és órabérrel járt volna, azonban én a normál struktúra mellett döntöttem, mert ha egy teremben maradok, akkor azzal jobb lesz a sharkscope grafikonom, ami közepes téten kedvezni fog annak, hogy ne kelljen a helyi regulárokkal sokat birkóznom majd. Úgy gondolom, jóval ijesztőbb a regulárvadász regulárok számára, ha a grafikonunk nyílegyenes 10+% roit mutatva, mintha hatalmas kilengéseket hoz ugyanakkora játékszámra levetítve: a legtöbb regulár – aki sharkscope-ot használ – lusta ugyanis a számok mögé nézni.
Normál struktúra tehát a választás. De milyen teremben induljak el? Ahol jó rakebacket kapok? Ahol sok a hal? Ahol deepebb a struktúra?
A nagyobb termeket átnézve, láttam, hogy a PokerStars francia aloldala jó bónusz ajánlatot ad (noha ez épphogy csak kompenzálja a oldalénál jóval magasabb rake-et) és hasonló számban vannak online játékosok, mint anno a Full Tilt teremben voltak. Nem is haboztam sokat, némi (a többi teremhez képest sok és macerás) papírmunkával beregisztráltam hozzájuk.
Első bankrollépítős termem kiválasztásánál azonban elkövettem egy hibát. A játékosok számát összekevertem a valódi pénzes, könnyen verhető játékosok számával!
Azok a játékosok akik ugyanis valódi pénzzel játszottak, jóval kevesebben voltak, ráadásul meglehetősen agresszív volt a teremben elterjedt heads up játékstílus, ami a preflop magasabb kasszaméretek okán a regulároknak jóval kisebb előnyt ad a helyi halak felett. Ennek ellenére sikeresen kijátszottam a kezdő befizetési bónuszt 10 eurós tétről elindulva (20 eurós tét alatt 20 buyines le-fel lépéssel, 30-on 40 buyinnel játszottam, 50-en 60 buyint választottam irányszámnak), szép egyenletesen lépegetve felfelé a téteket, egészen az 50 eurós tétig (már a százas tétre kacsingattam), amikor elért a pókerjátékosok szokásos végzete: akkor fogyott el a szerencsém, amikor legjobban szükség lett volna rá: a kislányom megszületett, és egycsapásra hihetetlen, 3000 eurós EV alatti futást csináltam nagyjából egy héten belül: ez a bankrollom méretéhez képest annyira elképesztően sok volt, hogy meg kellett nyomnom az újratervezés gombot. (emlékeztetőül: az egy hónappal azelőtti rollom majd 15-szörösét buktam el az EV-hez képest napokon belül)
A pechszéria erősen kezdett kihatni a játékomra: nemcsak hogy az „A” játékomat nem tudtam hozni, de a „B”-től is fényévekre voltam. Az sem sokat segített, hogy korábban intenzív regwarba kezdtem, hogy a terem kevés halát ne mások vigyék el, hanem én kapjam meg, és a helyi regulárokon levő (természetesen nem túl nagy) edge-em elolvadásához ennél sokkal kisebb pech is elég lett volna, és a tilt sem használt sokat.
A partijaimat visszanézve azt tapasztaltam, hogy rettenetesen féltettem a lapjaimat az ellenfélnek folyamatosan érkező csodakártyáktól (amik menetrendszerűen tönkretették a nagyon jónak induló kezeimet), ezért aztán minden hibát elkövettem: húzóveszélyes helyzetekben szokásosnál jóval agresszívebben játszottam: nem csak hogy többet emeltem, de lényegesen nagyobbakat is. A blöffjeim emiatt hiteltelenek lettek, de sajnos a value lapjaimat sem tudtam jól kifizettetni, gyakorlatilag csak koncepciótlanul szédelegtem a partikban, arra várva, hogy végre forduljon a kocka. (mivel korábban nem futottam EV felett, valamiért úgy éreztem, hogy előbb utóbb „győz az igazság”, és amennyivel most EV alatt vagyok, azt visszakapom valamiképpen. Ez persze szintén ostobaság volt, a kártya nem tudja, hogy kinek mi jár!)
Ahogy aztán a frissen épített bankrollom (a pénzkivéteknek is köszönhetően) elolvadt, és visszaestem 1500 dollárra, el kellett tehát gondolkozzak azon, hogyan tovább. Szembe kellett nézzek a ténnyel, hogy nem kezelem megfelelően a tiltet, ha nincs mögöttem elegendően nagy bankroll. Két választásom volt: vagy sokkal alacsonyabb téten illetve feszesebb bankroll stratégiával játszok, vagy választok egy még ennél is kisebb varianciájú játékot. Én az utóbbi mellett döntöttem, és kerestem olyan termet, ahol deep struktúra mellett is halászhatok.
Az ipoker mellett döntöttem, két ok miatt: aránylag kicsi a rake és ezt tovább csökkenti a kezdő befizetéses bónusz egy, illetve két hónapig, valamint egyéb regisztrációs ajánlat (nem akarok reklámot csinálni ennek, nézzen körül az OPHU-n, aki ilyent keres, biztosan talál megfelelőt), amivel közel 100% rakeback is elérhető, rövid ideig, kis játékszám esetén. Deep headsupot nem játszok (nem tudok játszani) nagyon nagy volumenben, de a rakeback jelentette plusz 5% roi rengeteget számít.
Hogy a történetet rövidre fogjam, ezzel a játékkal végül ismét összehoztam egy megélhetési bankrollt, ami végül arra is elegendő volt, hogy a pókertől független saját vállalkozást is indíthassak. Nagyon büszke voltam, talán mondanom sem kell.
Amikor azonban beszélgettem erről egy Brazíliában élő profi pókeres barátommal – Kenkkel – ő elmesélte nekem, hogy nemrégiben ugyanabban a cipőben járt mint én, viszont ő 5 dollárról építkezett vissza ötezer dollárra 40 nap alatt. Ez a történet letörte a büszkeségemet, ugyanakkor meglehetősen hihetetlennek is tűnt. Látva azonban a grafikonját, kénytelen voltam végül neki elhinni a történetet. Valamit tehát én rosszul csináltam, amit ő jól! Kenk hasonló játékerőt képvisel mint én, noha jóval többet játszik, de nem annyival, mint amennyivel többet nyert ugyanannyi idő alatt – szinte nulláról elindulva. Ez nem lehet pusztán szerencse!
Csináltam heads upos barátaim között egy gyors közvélemény-kutatást, ami meglepő eredménnyel zárult: a vélekedés szerinti jobb játékosoknak SEMMI gondot nem okozott meglépni a tétjük alatt havonta 2-3 (vagy még több) szintet! Ez elég megdöbbentő volt számomra.
Másrészt viszont el is gondolkodtatott a dolog. Valóban a nagy bankroll teszi lehetővé, hogy a pókerjátékos egy adott téten játsszon? Arra jutottam végül, hogy ez nagyon-nagyon távol áll az igazságtól. Ha valakinek jó a stratégiája, használja a fejét, és el sem veszti egyhamar, ugyanakkor megfelelően szorgalmas, a heads up SNG pókerben hónapok alatt szinte bármilyen tétre fel tud lépni, amire a tudása elegendő – persze kis szerencsére is szüksége van ehhez. Ennek oka ugyanis, hogy amíg a tétje alatti mezőny ellen játszik, akkora előnye lesz az ellenfeleken, hogy hihetetlenül magas nyerési rátát fog tudni elérni. Emiatt tehát a bankroll visszaépítők nagyon extrém bankroll menedzsmentet is megengedhet magának.
Kenk elmondta nekem, hogy ő például 1+0.1 dolláros téten kezdett (5 buyinnal!) viszont addig nem két-asztalozott, amíg nem volt 15 buyinja. 25 felett váltott 4 asztalra, és persze vissza is lépett egy-egy tétet, amikor épp szükség volt rá. Kenk nagyon agresszív bankroll stratégiájának az is része volt, hogy egy-egy jó ellenfél kedvéért fellépett magasabb tétre, és ha nyert, akkor megpróbált az adott téten megmaradni. Sohasem játszott regulárok ellen, és persze a jó sharkscope grafikonja miatt a regulárok is kerülték őt, így nagyon jó lett a nyerési rátája, ugyanakkor fontos tényező, hogy napi 10-14 órákat játszott, így vált végül lehetővé a majdnem hihetetlen ezerszeres mértékű bankrollnövekedés – alig több mint egy hónap alatt.
A történetem tanulsága elsőként az, hogy a megszerzett pókeres tudás pénzt ér, és a megszerzett tudás határozza meg a játékost, és nem pedig a tét amin éppen van. Ebből persze az is következik, hogy ha elegendően jól játszunk, akkor biztosan találunk befektetőt, aki a haszon reményében hajlandó finanszírozni a játékunkat. Másodsorban azonban agresszív de fegyelmezett bankroll menedzsmenttel csak a tudásunk szab határt annak a tétnek, amin játszani fogunk, úgyhogy ha döntenünk kell a stakelésről, akkor vegyük figyelembe, hogy mekkora indulótőkére van szükségünk, és mennyit fizetünk érte a stakelés alatt. Talán nincs szükségünk külső segítségre, hiszen mindig újra lehet kezdeni.
Sikeres bankroll (vissza)építést kíván:
Wasp
forrás: http://www.onlinepokerhu.com