Deep stack preflop játék 2/3.

Deep stack preflop játék 2/3.

Limp ellenjáték – pozíción kívülről
Heads Up Sit and Go Suli
(VIII. rész – középhaladó szint)

A HU SNG Suli jelen része a heads upban valamennyire gyakorlottnak számító játékosoknak íródott. Ennek ellenére mégis úgy gondolom, hogy talán a haladóknak és a kezdőknek is érdemes lehet átfutni. Elképzelhető ugyanis, hogy sikerül néhány dolgot tudatossá tenni a játékukban, amit talán “érzésre” korábban is hasonlóképp játszottak, de most döntéseik magabiztosabbá válásával növelhetik a nyereségességüket, illetve korábban nem használt gondolatokat építhetnek stratégiájukba.

Az alapokról:

Pozíciónak azt a szituációt nevezzük, hogy ellenfelünknek előbb kell licitálnia az adott utcán, mint magunknak, ezért a többlet-információhoz, vagy a kassza növeléséhez jóval olcsóbban-biztosabban juthatunk hozzá, mint a velünk szemben ülő játékos.

Deep stack játék: a limit nélküli játékokban, minél inkább magas vakszámmal játszunk, a feltételes esélyek egyre nagyobb jelentőséget nyernek a lapunk közvetlen all in equityjével (pillanatnyi erejével) szemben. A pókerben ugyan hagyományosan a legalább 80-100 effektív vakkal történő játékot nevezzük deep stack játéknak, azonban a heads upban kicsit más a helyzet. Egyrészt ugyanis jóval kevesebb vakkal indulunk már a játék elején is, másrészt pedig a sikeres játékhoz az összes olyan szituációt valamennyire deep stack helyzetként kell kezelni, ahol túlnyomórészt legalább két utcás licit várható. Ez utóbbi szempont a vakok számától majdhogynem független, mivel sokkal inkább játékdinamikai kérdés. Így egy preflop rettenetesen agresszív overbetelő ellenféllel szemben 50 effektív vak kevés lehet a deep stack játékhoz, míg egy kicsiket emelgető, sokat limpelő, passzív ellenféllel szemben akár 20 vak is elég lehet. (magyarázat: a deep stack játékhoz szükséges mozgástartomány megléte az adott partiban szokásos preflop emelés nagyságától függ!)

A régebbi heads up szakirodalomban általános irányelv volt, hogy „legalább adjunk meg pozícióból bármilyen két kártyával”, a pókerjáték fejlődésével – ahogyan az openlimp a teljes asztalokon is gyenge megjátszásnak bizonyult – úgy a jelentősége-haszna a heads upban is csökkent. Ennek ellenére mindmáig találhatunk sokat limpelő ellenfeleket, tehát meg kell tanulnunk ellenük játszani, ugyanakkor vannak olyan helyzetek, amikor érdemes limpelni is.

Ez a cikk az limpeléssel szemben alkalmazott preflop deep stack játék szempontjait tárgyalja.*

* Arról, hogy mikor és ki ellen érdemes limpelni, egy későbbi cikkben olvashatunk majd.

A játékdinamikáról

A dinamika a heads up játék legfontosabb összetevője, a limpelés megfelelő ellenjátékát nem lehet optimálisan kiválasztani a megértése nélkül. A játékdinamika tudatos figyelemmel kisérése önmagában lehetővé teszi, hogy a pókeralapokkal tisztában levő, de nem gyakorlott heads up játékos alacsony téten nyerő legyen!

Mit értünk dinamika alatt? A heads upban felváltva kerülünk támadó és védekező pozícióba (osztókorongra és nagyvakra). A heads up játék lényegét felfoghatjuk a vakok védelméről szóló játéknak, ahol az a célunk, hogy – ha már mindkét pozícióban nem válhatunk nyerővé – az egyik pozícióban többet nyerjünk, mint amennyit a másikban elveszítünk.

A heads up korai szakaszaiban tipikusan a kis vak a nyerő pozíció, amiről a legtöbb ellenfél támadni fog, hiszen – ha mást nem is ér el vele – megemeli a kasszát, és ennek következtében többet tud nyerni a későbbi utcákon, ahol a pozíciós előny mind és mind többet fog érni.

Ilyen emelésekre a lapok jelentős részét eldobja a nagy vak, ezzel rövidre zárva a partit nem vállalja fel a további tétek megadását ilyen veszélyes helyzetből. Vannak azonban esetek, amikor a nagyvaknak nincs ilyen választása: mégpedig amikor ellenfele limpel.

Arra, hogy a limpelés mekkora fenyegetést jelent, a játékdinamika adja meg a választ. Ha ellenfelünk limpel, tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:
– Mi történt a közelmúltban? (volt-e nagyobb nyereség, veszteség, kibillent-e a zsetonegyensúly)
– Mennyire agresszíven lopjuk egymástól a vakokat?
– Volt-e a partiban (közös játékainkban) példa limpelésre, mit reagáltunk rá preflop, és mit mutatott akkor ellenfelünk?
– Amikor mi limpeltünk (ha limpeltünk), mit játszott ellenfelünk?
– Jó játékos ellen kell-e licitálnunk?

Az alapszituáció tehát az, hogy ellenfelünk kiegészített az osztókorongról, és így mindenképpen játékba kényszerültünk pozíción kívülről. Ez nem hangzik túl jól, de valóban akkora baj lenne ez? Szó sincs róla! Választásunk szerint büntethetjük a limpelést, vagy teljesen ingyen nézhetünk flopot úgy, hogy mindeközben ellenfelünknek a flopon még fogalma sem lehet arról, mit tartunk a kezünkben!

Alapstratégia: a limp engedése

Az elsődleges játékstratégia (alacsonyabb téteken) a limpelőkkel szemben a limp bátorítása. Ennek eszköze a limp megengedése a nagyvak általi passzolással. Talán néhányan meghökkennek ezt olvasva, mert a szakirodalomban általában azt javasolják, hogy bármely két kártyával a kezünkben emeljünk (vagy akár pusholjunk) a limpelőre rá. Véleményem szerint azonban ez a stratégia a heads upban egy könnyen kihasználható tendenciát jelent.

A heads up sit and go játékoknál ellenfelünk tipikus licitjére való optimálisan rugalmas és alkalmazkodó reagálás (a játékdinamika követése) sokkal fontosabb, mint az általában jónak mondható licitek kiválasztása!

Fordítsuk meg a dolgot: példabeli ellenfelünk rendkívül agresszív break even játékos az 50 dolláros szinten. Pozíción kívül sokat dob, pozícióból nagyokat emel. Az agresszivitása ugyan lassan amortizálja a stackünket, de alapvetően bízunk abban, hogy postflop majd le tudjuk játszani, ezért néhányszor limpeléssel próbálkozunk: a vakok 20-40 szintjén, azonos színű hetes-nyolcassal limpelünk. Ellenfelünk némi gondolkodás után ránk tolja az all int. (Dobnunk kell.) Tizenöt körrel később – egálra került zsetonállásnál – (kölcsönös emeléseket-dobásokat követően) egy négyes párral próbálunk ismét belimpelni. Itt ismét all int kapunk, valamivel rövidebb gondolkodás után. (Ezt a lapot azért dobjuk el, mert megítélésünk szerint nagyobb az edge-ünk az ellenfélen, mint ahogyan a négyes pár teljesít ebben a helyzetben, így dobunk). 10 körrel később (30-60 méretű vakoknál) azonban érkezik egy dáma párunk… És a mérkőzésnek az első licitkörben vége is van. Limpelésünkre ellenfelünk azonnali agresszióval reagál – betolja az összes zsetonját, amit mi könnyedén tarthatunk. Ász-hetest fordít fel, ami nem javulja le a párunkat.

Nem reagálhatunk tehát robotikusan semmilyen licitre! Egyrészt figyelnünk kell arra, hogy a jelek, licitek alapján kitalálhassuk, ellenfelünk hogyan gondolkozhat, mi alapján játszik, másrészt végig tudatában kell lennünk annak, milyen képet alakíthatott ki rólunk. (milyen az asztali imidzsünk). Gondoljuk azonban át, hogy melyik licitnek mennyi a várható hozama, és mekkora esélyt ad majd a végső győzelemre.

Ha ellenfelünk postflop láthatóan gyengén játszik (keveset emel, ha támadunk, emelésünkre legalább 50%-ban dob, és ez azzal társul, hogy szinte soha nem check-raise-el), gyanakodjunk arra, hogy nagy előnyünk van. Ez gyakran azzal társul, hogy a nagyvakból szinte minden tétet tart (a lopásra dobás aránya nála 30%, vagy ez alatt van). Ez az ellenfél ideálisnak számít arra a preflop stratégiára, hogy majdnem SOHA nem emelünk rá a limpjére, és majdnem MINDIG emelünk pozícióból. A postflop játékunk természetszerűleg a kis kasszák ellopására fog korlátozódni, így jelentős zsetonelőnyt szerezhetünk a legkisebb kockázat felvállalása nélkül.

A limpelés megakadályozása

Gondoljuk tehát végig, mikor, miért és mikor NEM érdemes engednünk a limpelést: csak akkor szabad így eljárnunk, ha az emelésünkben nagyobb érték van, mint a passzunkban! Mikor válik nyerővé az emelés a passzolással szemben?

– Ha olyan erős kezeink vannak deep stackben, amikkel értékért kell játszanunk, ezért már preflop el kell kezdenünk építeni a kasszát, hogy (legalább részleges) stackért játszhassunk ÉS ellenfelünk nemigen dob a limp-raise-re ÉS ellenfelünk postflop nem törődik a preflop emelésünk által sugallt lapunkkal ÉS hajlandó minket másodrendű lapokkal a riverig engedni. (Ilyen lapok például a bubi és dáma párok, az ász-királyok, ász-dámák.) – Ha olyan erős, de sérülékeny kezeink vannak a közepes és deep stack határán, amivel értékért lehet játszanunk, de nem akarunk az ellenfelünknek túl nagy implied oddsot adni, hogy lejavuljanak minket. (Az olyan lapok, amik erősek, de nagy a fordított feltételes esélyünk. Ilyen lapok például a kettestől-tízesig terjedő páros lapok.

– Ha ellenfelünk sokat limp-foldol.

Nézzük meg az eseteket egyenként!

Monsterek a limpelés ellen

Talán feltűnhet az olvasóknak, hogy kivettem a limpelés megakadályozására javasolt lapok kategóriáiból a király és az ász párokat. E javaslatomnak oka az, hogy a heads upban ezek a lapok nagyon ritka monsternek számítanak, amik helyes megjátszása általában a végső győzelmet kell, hogy megcélozza!

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy engednünk kell ezekkel a lapokkal ellenfelünket egy kisvakért flopot nézni. A kérdés úgy vetődik fel, hogy mekkora eséllyel tart ellenfelünk egy preflop és egy flop utáni tétet. Ha ellenfelünk preflop laza, flop után feszes megadás szempontjából (tipikus gyenge játékos), akkor emeljünk, ha preflop feszes, de hajlandó top párral tönkremenni ÉS gyakran hív vagy ad meg overbeteket (másik tipikus gyenge játékos) akkor passzolhatunk csapdát állítva fel.

E lapok megjátszása azért speciális, mert a flopon történő lejavulásuk esélye (bármilyen laptartománnyal játszik az ellenfél) kevesebb, mint 20%. Emiatt lényegében sehogy nem játszhatunk rosszul, ha a flopon már bekerült általunk összesen az effektív stack 10%-a, de ennél sokkal-sokkal kevesebb is elég, ha ellenfelünk nem játszik elég agresszíven, hagyja, hogy irányítsuk a kassza méretét.

A kérdést mindig úgy kell feltennünk e két monster esetén preflop, hogy milyen licitmintával tudjuk az első két utcán a lehető legtöbb zsetont a kasszába pumpálni, illetve ellenfelünk milyen licitek után mennyire hajlandó a flopon egy párral, vagy húzólappal tönkremenni. Ha ezekre a kérdésekre a limpelés engedése adódik legjobb válaszként, akkor (az esetek túlnyomó részében) preflop csekkelnünk kell, ha az emelés mutat nagyobb valószínűsíthető zsetonszámot a flopon (főleg, ha emelt kasszákban, passzunk-emelésünk után szeret ellenfelünk belehívni-visszaemelni), akkor emelnünk kell. Arra viszont vigyázzunk, hogy az efféle monsterekkel nagyobb hibát el sem követhetünk, mint feszes passzív ellenfelünket egyenlő zsetonállásnál, az első két vakszinten limpelni engedjük, majd a teljesen szokatlan flop-turn-river overbetjeit kifizetve abban reménykedni, hogy elég lesz a fölépárunk. Nem lesz elég!

Átlagnál erősebb kezek a limpelés ellen

Az „erős kezek” sajátossága, hogy a postflop játékot tekintve húzólapnak számítanak. Az ász-király azért húzólap, mert ász, vagy király érkezése nélkül (az esetek kétharmadában) csak egy ász magasunk lesz a flopon, ami a riverre is csak négyből egyszer javul tovább, és bár jól néz ki (a „legjobb semmink” lesz) de nem sokat ér.

A bubi és dáma párok ugyan nagyon jól néznek ki preflop (a látszat nem is csal: tényleg erősek), azonban a flop az esetek felében elrontja őket, és ami még rosszabb ellenfelünk pont a párunkat elrontó lapokra várhat. A bubi pár tipikusan az a lap, amivel nagyot nyerni nehéz, de nagyot bukni annál könnyebb.

Én azt javaslom, hogy az efféle kezekkel állítsunk fel már preflop egy tervet, és ahhoz próbáljuk meg magunkat tartani. Természetesen ez a terv is – mint a heads upban minden – ellenfelünk várható postflop reagálásától függ.

Ha ellenfelünk a közös kártyák megérkezése után keveset blöfföl (erre utal az alacsony flop C/R és a legfeljebb 25% körüli flop bet mutató együttes megléte a HUD-on), akkor két alapeset lehetséges. Az elsőben ellenfelünk kapaszkodik a lapjába (erre a fold to flop bet 30% körüli értéke utalhat, és az általánosan alacsony agressziófaktor, ami mindenképpen kisebb lesz, mint kettő), a másik ellenfél viszont aránylag könnyen elengedi a lapját (több mint 50% a „fold to flop bet”-je). A lapjába kapaszkodó ellenféllel szemben érdemes a preflop kasszát egy picivel alacsonyabban tartani (és amíg legalább kettő fölékártya nem érkezik, bátran emeljünk közepes méretűeket a későbbi utcákon). A lapját postflop könnyen elengedő ellenféllel szemben preflop duzzasszuk fel a kasszát, és a flopon vigyük el. Ha a flopon ellenállásba ütközünk, akkor a bubi pár ritkán lesz elég! (kivétel például 235 szivárványszínű board, ahol a ügyetlen ellenfelünk túlértékelhet egy top párt, vagy egy gyenge fölépárt.)

Önálló gondolkodást igénylő példák

Első feladat:

Full tilten 20 dolláros heads up sit and go-t játszunk. Ellenfelünk nyerő játékos (+7%Roi, 2000 játékból), aki szinte minden kasszában játszani akar – ilyenkor vagy emel (esetek kétharmada), vagy limpel (az esetek maradék egyharmadában). A flop utáni játékban közepesen agresszívnek tűnt, aki tud dobni, de jó érzékkel is ad meg. Milyen preflop stratégiát választunk a limpelése ellen az első vakszinten (10-20)? – 70 zsetonig emelek, majd a flop után tovább elsütök egy folytatólagos emelést a kassza elvitelére. – 200 zsetonig emelek, hogy dobjon, és hogy leszoktassam a limpelésről – Engedem a limpelést, hiszen ingyen nézhetek flopot, csak a monsterekkel emelek preflop. – Az erős lapjaimmal, plusz a jelentős javulási potenciállal rendelkező lapjaimmal (suited connectorok, párok) 80-ra emelek, a többivel engedem a limpelést.

Megoldás: A kassza emelése azért, hogy postflop játsszunk le valakit, (aki amúgy is jó játékos) ráadásul pozíción kívülről elkövetve, botor terv. Az első válasz csak akkor elfogadható, ha néhány ilyen lopás után mindenképpen stratégiát tervezünk váltani. A második válasz ugyan csábítóan egyszerű, de ne engedjünk a sötét oldalnak, egy jó játékos ellen ez kamikáze akció. Ha véletlenül ütemre kap jó lapot ellenünk, akkor a stackünk bánja ezt a blöfföt. A harmadik válasz a könnyű útnak látszik, de hibás döntés ismét. Ha ellenfelünk valóban jó játékos, könnyedén kihasználhatja ezt a tendenciát! Bármivel limpelhet, és a flop után tetszése szerint alakíthatja a kasszaméreteket. Ebben a példában a legerősebb stratégia az utolsónak kiválasztott. Megfelelő feltételes esélyt kapunk a húzólapjainkra, jó lesz a fold equitynk, és ellenfelünk nem tudja eldönteni preflop, hogy erős kézzel emeltünk, vagy épp olyannal, amit visszaemelésre könnyedén el tudunk engedni.

Második feladat:

Az Ipokeren 10 dolláros turbo heads upot játszunk egy vesztő, de sokat játszó kanadai ellenféllel szemben (-12% ROI 1000 játékból). Az első leosztásban pozícióból emeltünk szemét (X-X) kártyákkal, ellenfelünk dobott. A másodikban ellenfelünk emelt szokatlanul nagyot (100-ig), de mivel nálunk ász-király volt, ezért all in mentünk preflop. Ellenfelünk ismét dobott. A harmadik leosztásban kaptunk két tízest, ezért az osztógombról 60-ig emeltünk, ellenfelünk hosszas gondolkozás után visszaemelt 200-ra, amire mi végül all in mentünk. Ez ellenfelünk ismételt dobását eredményezte, és megalapozta a zsetonelőnyünket. E három leosztás után jó pár körben lényegében semmi nem történt, egyensúlyban marad a parti, és megmaradt az 1800-1200 zsetoneloszlás a javunkra. (ellenfelünk egy osztógombot elengedett, egyet pedig megemelt, amit megadtunk, és a flopon kivittük a kasszát. A pozíción kívüli leosztásokból vesztettünk egyet az emelésünkre érkezett 4bet allin miatt)

A problémás leosztásban ezután nagyvakból kapunk két hetest, és ellenfelünk belimpelt ellenünk. A vakok 20-40-en állnak. Mit teszel és miért?

1. Passzolok, és megnézem, mi jön a flopra, mivel a szett vadászat nagyon jó feltételes esélyt ad. 2. Emelek 140 zsetonra, hogy kifizettessem azokat a lapokat, amik lejavulhatnak, hiszen ellenfelünk pozíciója miatt nagy lesz a hetes pár fordított feltételes esélye a floptól kezdve. Az emelés azért is jó, mert ellenfelünk fold equityje is a mi malmunkra hajtja a vizet. 3. All in megyek a szükséges 1200 zsetonnal, mert ellenfelem sok rosszabb lappal tarthatja a hívásom.

A szett vadászat nem rossz elképzelés, azonban nem a legerősebb lejátszás. Ez ellen a játékos ellen a szettünk kifizettetéséhez az is kellene, hogy a flop ellenfelünket is jól eltalálja, aminek a valószínűsége nincs egy a húszhoz. (a hetes pár feletti kézbepárokat itt a licitek miatt kizárhatjuk). A száznegyven zsetonra emelés ebben a szituációban teljesen rossz játék! Emelt kasszában kell pozíción kívül játszani a flopon tipikusan játszhatatlanná váló kártyákkal, és önként hajtani a tőkére a fejünket azzal, hogy a saját feltételes esélyünket már a preflop emelésünk tönkreteszi, és a korábbi játékunk miatt a pre- és postflop fold equitynk nagyon-nagyon lecsökkent. A legjobb játék, ha itt all in megyünk, hiszen az asztali imidzsünk egy részeg ausztrál traktorosénak felel meg, szinte minden leosztásban licitáltunk, emeltünk. A másik játékos egyre kevesebb hitelt adhat a licitjeinknek, a várható játéka az, hogy közepes lapokkal is bevállalja ellenünk az all int. A nagy emelés egyébként is gyengeségre utal (néha), és az előző partikban mutatott agressziós szint miatti „Engem többé ki nem blöffölsz!” gondolatmenet is a mi malmunkra hajtja a vizet.

Ellenfelünk egyébként két hatost fordít fel, ami nem tudja lejavulni a heteseinket. A chat ablakban a „Lucky %*#&@” beírás megjelenése után visszavágót ajánl, amit természetesen el is fogadunk…

Amikor limpeléssel nézünk szembe, döntenünk kell. Agresszorok leszünk, vagy védekezők? Egyenesen játszunk, vagy trükközünk? Ezt a döntést soha ne az érzelmeink, és a remélt énképünk alapján hozzuk meg, hanem ellenfelünket próbáljuk olyan helyzetbe kényszeríteni, hogy a postflop játék a mi komfortzónánkba kerüljön, és nehéz döntéseket kelljen hoznia.

Wasp

forrás: http://www.onlinepokerhu.com

Submit a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük