Egy asztalos Sit and Go alapstratégia – kezdőknek III. rész

Egy asztalos Sit and Go alapstratégia – kezdőknek III. rész

A Sit and Go tornák fázisai – a korai szakasz.

A Sit and Go versenyek sajátossága a játékosok fogyása és ezzel párhuzamosan a vakok növekedése. A játékunkat több szempontból igazítanunk kell a változó körülményekhez. Ez a cikk a Sit and Go tornák korai szakaszával kapcsolatban ismertet néhány alapelvet, amelyet tanácsos lesz szem előtt tartanunk.

A Sit and Go tornák fázisai

Előrebocsátom, hogy a cikk címe kissé megtévesztő, hiszen a SNG tornáknak nincsen kisszámú élesen elhatárolható fázisai, amihez néhány egyszerű alapelv segítségével matematikai pontossággal igazíthatjuk stratégiánkat és taktikánkat és ideális eredményt várhatunk. Fontos viszont, hogy az ellenfeleink fázisokban fognak gondolkodni – jól érezhető váltásokkal – ezért akkor is meg kell értenünk a fázis-elméleteket, ha mi más szempontok alapján választjuk meg majd stílusunkat. Legegyszerűbb játékunkat azáltal optimalizálni, hogy a vakok stackekhez viszonyított mérete, és a játékosok száma alapján eldöntjük, hogy milyen indulólapokat milyen pozícióban használunk, mennyire intenzíven támadjuk a vakokat, és hány utcás pókert akarunk játszani.

SNG fázisok:

– Korai szakasz

– Középjáték

– Buborék

– ITM játék

– Headsup

A Sit and Go versenyek előrehaladtával – általában – szélesedik a megjátszandó lapok köre, nő a vaklopás jelentősége, és csökken az utcák száma. A – potenciális – kiesőkkel erősödik az ICM modell által javasolt optimális játék és a zsetonszám által meghatározott optimális játék közötti eltérés. Ez az eltérés-növekedés lényegében egészen a heads up szakaszig tart, ahol azonban egycsapásra ismét semmivé foszlik.

 

Figyelmeztetés CG-seknek

A cash-game-ben gyakorlott játékosok gyakori hibája – noha általában jól teljesítenek a SNG-k ezen szakaszában, hogy megnyert és elvesztett zsetonokban gondolkoznak. A Sit and Go során ez egyértelműen téves megközelítés, nyereményalapban, és az abban való részesedésben kell gondolkozzunk az egész torna során. Ez a játék folyamán hol kisebb, hol nagyobb hatást gyakorol a döntéseinkre – a játék elején majdnem a legkisebb ez a hatás – tehát a legkisebb a hiba a döntésünkben – de korántsem nulla!. Ahhoz, hogy megértsük miért téves zsetonszámban gondolkozni, induljunk el két tornán, ahol tegyük be a teljes stackunkat preflop egy azonos színű ász-királlyal. Mindkét esetben hármas pár fogadja (hibás játékkal). Tekintsük a helyzetet tökéletes coinflipnek (50-50%-os szituáció) Egyik esetben kiesünk: eredmény -1 buy-in, másik esetben felduplázunk, ami a részesedésünket a nyereményalapban jóval kevesebb mint 1 buy-in-nel növeli: hozzávetőlegesen a buy in 85%-val (fee nélkül számolva!) A nullás, vagy enyhén pluszos CEv-seredményű („Chip Expected Value”-n, azaz zsetonszámon alapuló) döntés tehát vastagon mínusz $Ev-s („Dollar Expected Value”-n, tehát megnyert pénzen alapuló) döntéssé alakul. A SNG játék sajátossága, hogy az ilyen helyzetek általában kerülendők. E szempont levezethető egyébként a korábbi cikkben írt „zsetonok értékének inflációja” gondolatból is.

 

A korai szakasz definíciója

A korai szakasz addig tart, amíg a vakok nem érik el az átlagos zsetonkészlet 5-6 százalékát, illetve amíg ki nem esik néhány játékos – amelyik előbb bekövetkezik. Legalábbis az ebben a cikkben leírt tanácsok eddig vonatkoznak majd rá. A korai szakaszban viszonylag stressz-mentesen várhatjuk a jó lapot: ritkán kerül ránk a vak hiszen tele van az asztal. Ha ránk kerülnek vakok akkor sem harapnak jelentőset a zsetonkészletünkből, ezért elvileg megtehetjük, hogy sit-out-ra tesszük magunkat, és ezen a szakaszon – kisebb-nagyobb zsetonveszteség árán – akkor is túljutunk. Olvasni elvárt eredményről a korai szakasz végén (például 2000 zseton elérése az induló 1500-hoz képest) de én feleslegesnek tartom ezt a megközelítést. A meghozott helyes döntések eredményeképp a lehető legtöbb zseton legyen nálunk, ennyi az egész. Ha ez 4000 zsetont tesz ki, akkor az szuper, de ha csak 600 marad, akkor annyiból kell folytatnunk.

 

Tegyük és kerüljük – az ökölszabályok

  • Ne erőltessük a vaklopást,
  • Figyeljük meg a játékosok licitálását: sokan játszanak túlértékelt kezekre – hasznos lesz később az információ.
  • Játszunk viszonylag feszes ABC pókert az alábbi eltérésekkel:
    • Ha emeltek előttünk, akkor csak nagyon erős kezeket játsszunk meg. A közepes párok csak „húzólapok”! (Szett kialakulása nélkül viszonylag értéktelenek)
    • Javulásra képes – javulás nélkül nem nyerő kezekkel lehetőleg maradjunk a pot odds határain belül. (Tanuljuk meg készségszinten megbecsülni az oddsot!)
    • Ne szórjuk el zsetonjainkat feleslegesen húzólapokat kergetve! A runner-runner lapok (két utcás javulást igénylő húzólapok) ritkán érik meg az árukat.
    • Ha úgy döntünk, hogy játszunk az adott körben, akkor emeljünk keményen. Jobb mutatás nélkül vinni ász párral egy kis kasszát, mint két pár ellen veszíteni (esetleg kiesni) mutatáskor.
    • Kerüljük azokat a  pénzfeldobásos helyzeteket,  ahol alacsony kasszáért szállunk harcba sok zsetont kockáztatva.

Állítsunk fel indulási stratégiát!
Példaként egy viszonylag laza indulási stratégia mint minimum sztenderd a korai szakaszhoz:
(zöld-narancs-kék színek: korai-közép-hátsó pozíció)

 

 

Ha játszunk, általában jobb ötlet támadni, mint megadogatni:

Visszaemelés és limpelés azaz a ritka esetek:

Egyszerű? Az. Higgyük el, a nagy pókerjátékosok is hasonló szisztéma szerint (pontosabban: ennél is sokkal feszesebben) taktikáznak a versenyek és SNG-k ezen szakaszában. Nem kell persze az összeállított táblázatunkat bújni – de ártani sem árt, ha néha ránézünk. Ha sorozatosan a táblázatban megadottaknál gyengébb lapokkal szállunk harcba a Sit and Go korai fázisában, akkor szinte biztos, hogy valamit nagyon rosszul csinálunk, és nagyon nehéz – ha nem lehetetlen – kompenzálnunk a hibákat az erős postflop játékkal.

Hol vannak a profik?

Doyle Brunson stratégiai tanácsa nem különösebben bonyolultak a torna erre a szakaszára nézvést: a későbbiekben említettek ellenére jó, ha igen-igen feszesen játszunk. Amíg az igazán gyenge játékosok ki nem esnek – habár a teljesen fogalmatlanok száma a Sit and Go-ban mind és mind alacsonyabb – addig igazi aknamezőnek számít az asztal. A közepes erősségű kártyák (közepes párok, különböző színű magas lapok, mint az ász – bubi, király-dáma, azonos színű ász-szemét kombinációk általában lehetővé teszik, hogy emeljünk velük, de megadásra a Sit and Go ezen szakaszában e kártyák teljesen alkalmatlanok. (Doyle Brunson képes eldobni korai pozícióból az ász-dámát, és ezt követendő példának tartom – veszélyes lapkombináció első emelőként, mert rendkívül nehéz lesz megbecsülni, hogyan állunk a partiban) Hasznos továbbá szerinte, ha rendszeresen megpiszkáljuk az emeletlen potokat, hozzájuk mért összegű apró emelésekkel, de ha ellenállásba ütközünk, legyünk képesek elengedni a nagyon erős kezeken kívül bármit.

Collin Moshman szerint az alacsony párok és az azonos színű kapcsolódó lapok, noha néha jól megjátszhatók, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az esetek nagyobb részében hiába invesztáljuk zsetonjainkat ezekbe, veszíteni fognak, és az elpazarolt zsetonok jól jönnének a SNG tornák középső szakaszában illetve a végén. Moshman ezért azt javasolja, hogy rendkívül megfontoltan költsük zsetonjainkat potenciálisan javulásra képes, de javulás nélkül teljesen értéktelen lapokra. Nem ért vele teljesen egyet Phil Hellmuth bár a főbb vonal ugyanaz marad. Noha tudjuk róla, hogy játékstílusába beleférne persze sok minden, de az ő megközelítése is meglepően konzervatív. A többséggel szemben viszont úgy gondolja, hogy a kapcsolódó illetve ászos azonos színű lapokat feltétlenül érdemes lehet megjátszani a versenyek korai szakaszában kapott jó implied odds miatt. (implied odds: feltételes esély. A nyerő kéz kialakulása esetére a megnyert zsetonokba beleszámoljuk azt is, amit be tudunk majd csalogatni a kasszába).Azonban Phil Hellmuth sem érti az említett lapkombinációkat úgy, hogy minden körülmény figyelembe vétele nélkül játszani kellene, ha azonos színű lapokat látunk! Ha nem kedvező a helyzet, inkább üldögéljünk békésen eldobott lapunk felett – legalább van időnk megfigyelni ellenfeleink licitálási mintáit. (az egyik fő kérdésre kaphatunk választ: hogyan játszák meg a húzólapokat?) A kiváló implied odds számunkra ugyanis tipikusan csak az emeletlen potok vonatkozásban áll fenn. Hellmuth továbbá Doyle Brunson véleményével szembemenve határozottan kijelenti azt a tőle talán meglepő dolgot is, hogy: soha ne lopjuk a SNG-k korai szakaszában a vakokat! Ennek az az oka, hogy a vakok itt szerinte még túl alacsonyak, és egyrészt egyszerűen nem érik meg a kockázatot, amit felvállalunk a megtámadásukkal, másrészt itt megvan a lehetőségünk kialakítani azt a feszes képet magunkról, ami a torna későbbi szakaszában hozzásegíthet minket majd néhány kassza mutatás nélküli megnyeréséhez. A kapcsolódó lapok vonatkozásában feltétlen meg kell említenem, hogy csak pozícióból lehet jól megjátszani őket. Ha pozíciónk van akkor választhatunk a kialakuló board és más szempontok alapján az ingyenkártya, a blöff és a kassza hízlalása között – ezen választások csak korlátozottan lesznek meg pozíción kívülről. Phil Hellmuth megközelítése véleményem szerint feltétlenül eredményes az átlagosnál gyakorlottabb SNG játékosok számára. A többiek esetén jobb, ha rendkívül finnyássan kezelik indulólapjaikat. Nem feltétlen előny azonban az átgondolatlan befeszülés:Carl Sampson például felhívja a figyelmünket arra, hogy noha napjainkban mind több és több játékos ismeri fel a korai szakaszban feszes játékstílus előnyét, (és ez azt jelzi, hogy bizonyosan hatásos) nem szabad elfelejtenünk, hogy minél feszesebben játszanak ellenfeleink, annál sebezhetőbbek a kis kasszák – és ez a vakszinttől független stratégiai kérdés. Néhány játékos öncélúnak tekinti a korai szakaszban való feszes játékot  (vagy több táblán játszik, és kényszerűen egyszerűsít). Ez mindenképpen a gyengeség, figyeljünk ezekre a játékosokra, és a korábban írtakkal szemben vigyük el a vakjaikat. Sok kicsi sokra megy – és ez a pókerre is igaz.

 

+1 egyszerű szisztéma egy kedves mosolyú hölgytől – uraknak is.

Én személy szerint kezdők számára Annette Obrestad rendszerét tartom feltétlen átgondolandónak. Lényegében mindössze öt szabályt kell megfelelően alkalmaznunk:

  • A korai szakasz nem igényel kifinomult trükköket. Játsszuk a legalapvetőbb ABC pókert! Ha jó lapjaink vannak, emeljünk, ha nincsenek, úgy dobjunk. Ebbe bele van értve természetesen az is, hogy ne játsszuk meg lassan az erős kezeinket!
  • Ászos lapok – messzire kell hajítani őket! Anette véleménye szerint a különböző színű „ász-szemét” megjátszása egyenes út a kieséshez. Sőt, mi több, az ász-dáma is dobólap, ha korai pozícióban vagyunk alacsony vakoknál.
  • Annette egyetért Doyle Brunson-nel. Az a lap ami nem elég jó hogy emeljünk, nem elég jó ahhoz sem, hogy megadjunk vele. Az ilyen lapokkal nem játszunk. Egyáltalán nem!
  • Azokkal a lapokkal, amikkel viszont játszunk, emeljünk – standard módon – ahelyett, hogy limpelnénk velük. Így tehát például ha késői pozícióból a kapcsolódó azonos színű kártyákkal játszanánk, akkor ha nem licitáltak előttünk, akkor emeljünk a vak 2-3 szorosával preflop!
  • Alkalmazzuk a folytatólagos emelést gátlástalanul. A folytatólagos emelés szokásos mértéke a flop után a pot 2/3-a és 3/4-e között van. Az esetek nagy részében elvisszük vele a kasszát, ha mégsem, hát könnyen feladhatjuk, és próbálkozhatunk máskor.

Mint látjuk, a pókerjátékosok eléggé hasonlóan gondolkoznak a verseny ezen szakaszáról. Nem véletlenül – jobb ha hiszünk nekik.

 

Ha játszunk, ne sajnáljuk emelésre használni a zsetonjainkat!

Az egyik legfontosabb tanács véleményem szerint, a preflop emelés erős kézzel. Miért ne játszunk a korai szakaszban slowplay-re?

  • Nincs rá szükség! A slowplay értelme pénzt csalni olyan kasszába, ami biztosan a mienk lesz – és a flop előtt nincs ilyen kassza. Néhányszor ugyan tarolhatunk az elsunnyogott ászokkal, de legalább ugyanannyiszor csak az eredeti kis kasszát visszük, vagy beleszaladunk a késbe. Helyes mértékű emeléssel kizárjuk azon lapok implied oddsát amiket egy emeletlen, vagy kis emeléssel felhizlalt kasszában még ésszerűen megjátszhatnának ellenünk.
  • A SNG korai szakaszában, ha jó lapunk van, általában csak akkor tudjuk majd kihozni belőle a maximumot, ha a kasszában a korai licitkör(ök)ben is elegendő zseton kerül. Ezt a kezdő játékosok gyakran elmulasztják, és hatalmas turn-river overbetekkel próbálják hibájukat kompenzálni. Veszélyes hiba.
  • Az emelésünkkel információt és fold equity-t (bedobatási értéket) is vásárolunk. Ezek értéke lehet az adott partiban (zsetonszámtól – lapoktól – emelés mértékétől) függően nulla, de általában azért ennél magasabb lesz.

 

Mire elég 75BB?

Látszólag egyszerű matematika, hogy 1500 kezdőzsetonnal 10-20-as vakoknál 75 nagyvakunk van, ami (teljes asztalt és a vakok emelkedésének hiányát feltételezve) 500 körre elég. Ha abszolút semmivel nem játszunk 500 kör alatt lenne 7-8 ász, király illetve dáma párunk. Elvesztett 200 zsetononként kapunk átlagosan egy ilyen lapot, tehát ebben az elméleti szituációban elég lenne ezt kifizettetni. Igaz? Nem! Ezek a lapok ugyanis egyrészt nem mindig nyernek, másrészt, amíg ezekre várunk szép lassan fogy a zsetonkészletünk, ráadásul minél többet ülünk, annál hitelesebb lesz a játékunk, ami valóban erős kezdőkezeket tartva korántsem előny – hiszen azon ritka alkalmakkor, amikor játszunk, nagy potot szeretnénk elvinni. Noha egy adott partiban nincs a fázisok végén elvárt és teljesítendő zsetonérték, mindenesetre ha átlagban nem lesz 2000-2500 zsetonunk, mire kiesik 2-3 játékos, akkor valamit rosszul csinálunk. Ezt a hátrányt könnyen lehet persze kompenzálni a középjátékban néhány vaklopással, mindenesetre tekintsük intő jelnek a deep stack játékunk fejlesztésével kapcsolatban.

 

Aki gyakorlott a teljes beülős készpénzes játékban (ami általában 100BB mélységű), az a versenyek korai szakaszában nagyjából ismerős szituációban játszik, és az alacsony ICM hatás miatt általában jó döntéseket tud kvázi automatikusan meghozni. Az ilyen játékosok számára világos, hogy a túlságosan feszes játékstílus még 100BB-nél is kihasználható hibának számít (nem hogy 75-nél), noha természetesen nem hoz olyan látványos kudarcot maga után, mint a túl laza játék a Sit and Go-k korai szakaszában. Mostanában viszont egyre gyakrabban látok olyan asztalokat amik eljutnak a 100-200-as vakokig, és még senki nem esett ki. A probléma azzal, hogy a Sit and Go-t nem az elejétől játsszuk az, hogy könnyen megfosztjuk magunkat a deep stack tudástöbbletünk nyújtotta esetleges előnyöktől, és ha ennyire válogatósak vagyunk az indulókezeink vonatkozásában akkor egy csomó potenciális lehetőségtől fosztjuk meg magunkat. Garantálható, hogy lesz közöttük jó néhány, amit később bánni fogunk. Döntéseink meghozatalánál (a középjátékban és az ITM játékban kiemelten) lesznek olyan helyzetek, ahol az fog dönteni, hogy akár minimálisan több zsetonunk van-e mint egy adott játékosnak.

Az ellenfeleink jelentős részének lesz némi fogalma a húzólapok helyes megjátszásáról. Ha helyesen licitálunk ellenük, fel fogják adni a partit. (A helyes méretű emelés meghatározásához persze ismernünk kell az odds számítás alapjait, így akinek még nem menne, az javaslom hogy mielőbb nézze át) Ugyanakkor az esetek többségében nekünk is meg kell majd szabadulnunk a flopon besült húzóinktól.

Ne feledjük: soha nem az ellenfél egy lapkombinációját zárja ki a megfelelő ellen licit, hanem azt, hogy képes legyen hosszú távon az adott kéz nyereségesen működni. Ne bosszankodjunk azon, ha egyszer-egyszer mégis túlhúznak minket oddson kívüli megadások után – ez csak annak a jele lesz, hogy jól játszottunk. Mi viszont ne kergesünk a SNG korai szakaszában túlértékelt implikált banki esélyű kombinációkat. A türelem rózsát terem – vagy épp sikerrel buborékba érést.

forrás: http://www.onlinepokerhu.com

Submit a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük