(Kínai átok)
Heads up bankroll manadzsment haladóknak
Heads Up Sit and Go Suli
(IX. rész – haladó és középhaladó szint)
A HU SNG Suli jelen része nem a heads upban kezdőnek számító játékosoknak íródott. Természetesen ők is elolvashatják, sőt, később kifejezetten az ajánlott irodalom részekét képezheti, azonban közvetlen hasznát csak azok a játékosok fogják látni akik egyrészt már nyerők, másrészt a bankrolljukat feltétlen meg akarják őrizni.
Én ezzel a témával mostanában kezdtem kicsit mélyebben foglalkozni. Korábban a tétválasztás kérdése nem volt érdekes annyira számomra, de mivel ez év elejétől megélhetési játékosként is lehetőségem nyílt magam kipróbálni, kiemelt fontosságot kezdtem a „jövőképnek” és a „megélhetési kockázatoknak” tulajdonítani. Ezek jelentősége talán alacsony, amíg az ember egyetemista, vagy épp egyedülálló, de a család adta örömök felelősséget is hoznak magukkal, amit nem vehettem félvállról.
Fogalmak
Bankroll: a pókerre szánt, és arra teljes egészében felhasználható tőke.
Bankroll menedzsment: a tét és játéktípus kiválasztása a bankrollunk nagyságának függvényében.
Shot: kisérlet egy tét nyereséges meghódítására.
Variancia: a tényleges nyereségnek (veszteségnek) az elvárt eredmény körül történő ingadozása.
Stop loss, stop win: a vesztő illetve nyerő sorozatok bekövetkezésének esetére felállított session zárási szabály.
Az alapokról
Amikor engem a bankroll menedzsmentről kérdeznek, akkor mindig a legfontosabb javaslatommal kezdem: LEGYEN ILYEN. Ha ugyanis rendelkezünk bármiféle bankroll menedzsmenttel, akkor a találomra kiválasztott téten játszáshoz képest nem csak hogy jóval nagyobb biztonságban tudhatjuk a forgótőkénket, de az általa jelzett mérföldkövek teljesítése magabiztosabbá tesz minket a sikerélmények által.
Amikor belevágtunk a heads up kalandba, talán a legutolsó dologként fordult meg a fejünkben az, amivel kezdenünk kellene: a bankroll menedzsment. Néhányan úgy gondolják, hogy ez az egyik legfontosabb elsajátítandó aspektusa az online pókernek, és én hajlamos vagyok velük egyetérteni.
Aki vitatkozna velem annak annyiban igaza lesz, hogy továbbra is fontos természetesen megtanulni, hogyan játszunk képességeink és lehetőségeink nyújtotta keretek között a lehető legjobban. Ha azonban a tanulási folyamat közben elveszítjük bankrollunkat, akkor talán a fejlődés lehetősége is vele veszik, és soha nem tudjuk meg, mire lettünk volna igazából képesek.
A bankroll menedzsment fontosságát az adja tehát, hogy háttértámogatást ad ahhoz, hogy képesek legyünk a jó játékosok rémét, a varianciát leküzdeni.
A variancia ugyan alapvetően a legjobb a barátunk, azonban néha hátbaszúr minket. A variancia által lehetnek – hosszabb-rövidebb ideig – nyerők a gyengébb játékosok, ez tartja benn őket a rendszerben, ez ad nekik reményt arra, hogy behúzzák a nagy nyereményeket, és az alkalmi sikerek veszik rá őket arra, hogy ismét és ismét befizessenek a pókerszámlájukra. Mi azonban nem az alkalmankénti nyerésért, és szórakozásért játszunk, hanem azért, hogy folyamatos bevételt realizálhassunk a halakon. Ebben a variancia ellenünk dolgozik – van hogy esik a lap, és van hogy nem.
Amikor jön a lap, a bankroll menedzsment egy felesleges nyűg, akadály a nagyobb nyeremények behúzásának útjában, amikor azonban jó ideig nem jön, akkor az életünk megmentője lehet – a szó legszorosabb értelmében is. Azt kívánom, hogy soha ne kelljen a megélhetési játékosoknak a kifizetetlen csekkekkel, a követelőző behajtókkal, az éhesen síró gyermekkel szembesülni. A megélhetési pókerjáték ugyanolyan munka, mint a metróvezetés, kellenek betartandó szabályok, amiket szem előtt kell tartani, hogy ne történjen baj.
Dolgozzunk ki bankroll menedzsmentet! De hogyan?
Gondoljuk át az alábbi kérdésekre adott válaszainkat!
– Mi a célunk a pókerrel?
– Mennyi a rendelkezésre álló tőkénk?
– Mekkora roi-t tudunk elérni azon a téten, amin játszani szeretnénk? Becslésünk szerint mekkora roi-t tudunk elérni egyel magasabb és egyel alacsonyabb téten?
– Milyen a képességeink szintje az ellenfelekhez képest?
– Van-e más bevételi forrásunk, könnyen tudjuk-e pótolni a bankrollunkat, ha tönkremegyünk?
– Mekkora bevételre számítunk a pókerből? Mennyit játszunk ezért havonta?
– Mennyit kell kivennünk (nem megélhetési játékosoknál: „mennyit akarunk kivenni”) a tőkénkből havi átlagban?
Írjuk le a válaszokat egy lapra!
Elmondom, én hogyan gondolkoznék három fiktív esetben, majd bemutatok pár alternatív megoldást. A felvázolt gondolatmenetet javaslom kövesse végig mindenki a saját adataival, szempontjaival. Én megélhetési, vagy a pókert komolyan vevő játékosoknál ajánlatosnak tartom, hogy úgy gondolják végig játékuk kockázatait, hogy tönkremenetelük éves valószínűsége 5% alatt legyen, a továbbiakban ezt tartom majd szem előtt.
Első eset – a hobbijátékos
Ez a játékos félig-meddig hobbista, bár nyerőnek nevezhető pókeres.. Van 200 dollárja, amit ugyan nem túl könnyen, de azért tud pótolni szükség esetén. Jelenleg 5 dolláros téten játszik, és úgy becsüli, hogy 5% roit tud itt (rakebackkel) elérni, ami azt jelenti, hogy 54% az átlagos pénzbe érési mutatója. Játékosunk arra kiváncsi, hogy mikor léphet fel a következő – 10 dolláros – tétre. Fogalma sincs, hogy teljesítene alacsonyabb vagy magasabb téten, kizárólag 5 dolláron játszott ezidáig. Bevételre nem számít, cashoutolnia nem kell rendszeresen, a játékszáma havi 100 körül mozog.
Nézzünk meg pár szimulációt a variancia kalkulátorral! (itt elérhető ingyenes regisztráció után:http://www.husng.com/content/variance-calculator) Az évi játékszámot, az ITM arányt, és a nyert illetve vesztett összegeket (4.85-5.15$) beállítva, majd a szimulációt 20-szor egymás után lefuttatva azt láttam, hogy ebből a 20 esetből egyszer sem bukta el emberünk a kezdőtőkét, azonban jópárszor (7-szer) elvesztette volna annak több mint felét egy szerencsétlen kezdéssel. Ennek a játékosnak a magasabb tét kapcsán azt kell végiggondolnia, hogy megengedheti e magának, hogy háromból egyszer bebukja a tőkéjét, jelent-e neki a magasabb tét a megnövekedett kockázattal arányosan nagyobb szórakozást – de lényegében nem látom akadályát a szintlépésnek.
Második eset – a normált játszó regulár
A második játékosunk megélhetési normál struktúrájú regulár, aki 10% ROI-val, 50 dolláros téten dolgozik. Ez a játékos nem arra kiváncsi, hogy mekkora bankrollnál kell fellépnie – hiszen ez a stabil téte – hanem arra, hogy mekkora puffert kell fenntartania a variancia legyőzésére, ha az efeletti nyereségét mindig kiveszi. Ez a játékos évi 5000 heads upot játszik le egyébként, és nagyon óvatosan akarja kezelni a bankrollját, mert ha azt elveszti, akkor egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudja pótolni, és napi megélhetési gondjai lehetnek.
Végezzük el a szimulációt ismét a variancia kalkulátorral. Legyen a szempont az, hogy a 20 éven át előforduló legnagyobb bukószériának sem szabad többet, mint bankrolljának felét elvinnie. A szimulációt az adataival lefuttatva azt látta, hogy a legnagyobb sorozatos bukója 1500 dollár lehetett volna (ami 3000 dolláros bankrollt tételez fel minimálisan), azonban többször látott 1000 játéknyi breakeven sorozatot, és egyszer még több mint 1500 játéknyi breakevennel is szembe kellett néznie. Ez majd négy havi játéka lett volna, ami felvet egy érdekes kérdést: ha a pókervarianciát ki is bírja a bankrollja, a számlákat tudja belőle fizetni ilyen hosszú időn át? Korábban havi kétezer dolláros bevételt realizált átlagban, ha az életvitele is erre állt rá, akkor ideális esetben 8k (break even alatti rezsiköltség) + 2k (játékra feltétlen szükséges tőke) tartalék bankrollja kell hogy legyen, ami tízezer dollárt tesz ki! Ez talán megdöbbentően soknak tűnik, de ne felejtsük el, ennek a játékosnak bármikor képesnek kell lennie a bankrolljából megélnie, és más bevételi forrása nincsen.
Harmadik eset – a superturbo pro
A harmadik játékosunk szuperturbó struktúrával dolgozó profi, aki egyrészt arra kíváncsi, hogy feljebb léphet-e magasabb tétre, másrészt szeretné biztonságban tudni jelen téten is a rollját. Ez a játékos szintén 50 dolláron játszik, azonban többasztalozva őrületes mennyiségű – havi 2500 – játékot abszolvál. Ami kockázati tényezőt jelent, hogy a pénzbe érési mutatója a struktúra miatt mindössze csak 53%, noha gyenge ellenfeleket választ kizárólag magának. A szimulációt 20 évre lefuttatva azt láthattam, hogy a leghosszabb break even sorozata hétezer játék volt, és a legnagyobb vesztő sorozat körülbelül 5000 dollár körül mozgott. Ez a break even sorozat három havi játékot olyan játékot tesz ki, amikor nem realizálódik jövedelem, úgyhogy ismét inkább ez jelenti majd a korlátot. Ha az egyébként évi 70-80 ezer dollár bevételt realizáló játékosunk életvitele a nyereményeihez igazodik, akkor átlagosan havi 6-8 ezer dollár költőpénzre számíthat. Ha a break even miatt ennek kiadására feltétlen szüksége lesz, akkor nagyjából 20k tartalék bankrollt kell fenntartania, hogy túlélje ezt az időszakot. Erre természetesen rájön még a játék forgótőkéje, ami szuperturbónál mondjuk minimum 50 buyin kell hogy legyen, tehát a válasz: jelen téten, a pókerből finanszírozott életvitel fenntartása mellett legalább 22-23ezer dollár bankrollra van szükség a biztonságos játékhoz. Talán a kétszeres tétre lépéshez is elég ez a bankrollunk?
Megjegyzés 1: játékosunk ki akarja hagyni a 80 dolláros tétet, mert megítélése szerint kevés ott a hal
Megjegyzés 2: A bankrollt azért nem szükségszerű növelni tétlépéskor, mert a rezsiköltségünk nem nő a tétlépéssel, csak a vesztő sorozat által elvitt tőke nagysága, ami még megduplázva sem éri el a „rezsiveszteséget”
A meglevő bankroll korántsem lesz feltétlenül elég, még akkor sem, ha a kétszeres bukó sorozat is belefér! Szintlépéskor lehet arra számítani, hogy a magasabb tétes regulárok nem engednek be a vadászterületükre, nem hagyják, hogy elfoglaljuk az üres asztalokat, ezért jóval kevesebb hallal akadunk össze, és jóval több erős játékossal. Ez a tény a roi romlásához, és variancia emiatti szükségszerű fokozódásához vezet, tehát ha egyik pillanatról a másikra tétet váltunk, számíthatunk arra, hogy nagyobb részét kell bankrollunknak havi szinten kockáztatni, mint az a tét növekedésével arányba állna.
Ennyi pénzem sohase lesz. Lehetetlen akkor tétet lépni? Tényleg ilyen bankroll-nitnek kell lenni? Nem lehet kevesebb buyinnel játszani? Szó nincs erről! Lehet az említettnél sokkal lazább bankroll menedzsmenttel dolgozni, azonban tudomásul kell venni: a variancia az alacsony bankroll ellen dolgozik, így ha beleszaladunk egy vesztő sorozatba, ne habozzunk visszalépni alacsonyabb tétre.
Hobbi-félregulár játékosoknál (normál struktúrájú meccseken) például elég lehet a 20-30(-40 vagy akár 15 is lehet) buyin ökölszabály. Ha van húsz (vagy harminc) buyinünk egy adott tétre lépéshez, akkor meglépjük, ha ez alá csökken a bankrollunk, akkor visszalépünk. Ez egy nagyon egyszerű módszer, következetesen alkalmazva mégis megóv a tönkremeneteltől. Hátránya, hogy sokat ingadozunk a tétek között, elsősorban azoknak ajánlott, akik a mezőnynél lényegesen jobbnak érzik a játékukat, és a céljuk a szórakozás mellett a magas tétre jutás.
Fellépési kísérletek (shot-ok)
Tulajdonképpen bármilyen bankrollnál bevállalhatunk bármilyen tétet (ezt külföldiül shot-nak nevezik), a dolog lényege az, hogy a bankrollunktól lélekben elkülönítsünk egy adott összeget (ami meghatározott számú buy int enged meg a megcélzott téten), és ha nyerőbe fordulunk ennyiből, akkor fenn maradunk ezen a téten, ha viszont elveszítjük az elkülönített bankrollt, akkor visszavonulunk. Ennek a módszernek az előnye az alacsony szükséges bankroll szint, és az, hogy egyszerre csak egy tétre kell koncentrálnunk, azonban a hátránya az lehet, hogy a shot-ra stressztűrő képességünkhöz képest a bankrollunk túl nagy részét kockáztathatjuk. A fellépési kísérletek remek eszköze lehet még a Kelly stratégia alkalmazása.
Kelly stratégia:
A szükséges bankroll, az ajánlott tét kiválasztásának megalapozott módja a Kelly stratégia is. Ennek kalkulátora elérhető a http://www.albionresearch.com/kelly/default.php címen, azonban az alapelv a következőképpen működik:
A tét kiszámításához az „f* = ROI * ITM / (ROI + 1 – ITM)” képlet kerül alkalmazásra
Itt az f* a bankrollunknak azt a részét jelöli, amit egy egy heads upra fordíhatunk. A ROI-ba azt a számot kell behelyesítenünk, amit a meccsekkel nyerhetünk (a rakebacket is beleszámolva), az ITM értelemszerűen a pénzbeérési arány.
Konkrét példával élve, ahol ROI-nk 5%, és az ITM-ünk 55%, ott az f*=0.05*0.55/(0.05+1-0.55)=0.0275/0.5=0.055 Ez azt jelenti, hogy ha van 2000 dollárunk, akkor 2000*0.055=110 dollár, tehát maximum ilyen téten játszhatunk heads upot. A Kelly-stratégia alkalmazásakor feltétlenül fontoljuk meg, hogy az általa ajánlott téten valóban lesz-e ekkora roi-nk – és ehhez vegyük figyelembe az új játékosokra vadászó regulárok támadását is! A Kelly stratégia ugyan nagyon hasznos, ha gyorsan akarunk magas tétre jutni, de csak azoknak a játékosoknak ajánlom, akik biztosak magukban, el képesek viselni a hatalmas bankroll ingadozások miatti stresszt, és ismerik azt a tétet is, amit a stratégia játékra ajánl.
Én a Kelly stratégiát alkalmazását egyáltalán nem ajánlom megélhetési játékosoknak a napi tét kiválasztására!
Kevert tétű játék
A kevert tétű játékot középhaladóknak nem ajánlom. Se fellépés céljára, se fő játékként. A problémát az okozhatja, hogy a különböző téteken található különböző tendenciák keveredni fognak bennünk, és ez az eredményességünket csökkentheti. Ha azonban a játékunk elég magabiztos, akkor a kevert tét a könnyű szintlépések, és a sok játék kulcsa is lesz egyszerre. Az alacsony tétes asztalok ugyanis ilyenkor csökkentik a magasabb tétes játék varianciáját, ráadásul jóval több gyenge ellenfelet kaphatunk.
A többasztalozás hatása a bankroll menedzsmentre
Többen kérdezték tőlem, mi az igazság a többasztalozás varianciát csökkentő hatásában. Sokat gondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy ez csak egy túlegyszerűsítés. A varianciára gyakorolt hatást úgy lehet megbecsülni, ha tudjuk, hogy mennyivel rontja eredményességünket a többasztalozás az egy asztalhoz képest. Ha nagyon lerontja, akkor a magasabb játékszám ellenére a varianciánk nőni fog, ha azonban csak 10-20 (esetleg 30) százalékkal romlik a ROI-nk, akkor érdemes lehet többasztalozni a magasabb tétre lépés helyett, hiszen alacsonyabb varianciával érjük el ugyanazt a bevételt.
Stop-Loss, Stop-Win
Annak megválaszolására, hogy hány elvesztett, illetve megnyert buy in után kell a játékot abbahagyni, nagyon erősen magunkba kell nézni! A kérdés elsősorban az, hogy „mennyire befolyásolja a játékunkat a veszteség (nyereség), és egyébként mekkora az előnyünk az ellenfélhez-mezőnyhöz képest?”.
Ha egy gyenge ellenfelet kaptunk, csak a balszerencse okozta veszteségünket, akkor egészen bátran játsszunk ellene, amíg nem kezd minket zavarni a veszteség, vagy amíg ellenfelünk nem kerül hatalmas lélektani előnybe – amit képes is kiaknázni – a megnyert buy inek miatt.
A szakirodalomban nagyjából hat buy in-re teszik azt a veszteséget, amikor a játékos zavarttá válik, és nem képes az „A” játékára koncentrálni, de ez nyilván nagyon egyénfüggő. Vannak akik robotként képesek meghozni a legjobb döntéseket egy egész estés vesztő session után, a többség azonban néhány bad beat miatt is el tudja veszteni a józan ítélőképességét. Fontos, hogy tudjuk, melyik kategóriába tartozunk! Ha oda, ahova a többség, akkor sincs baj, csak hagyjuk abba a játékot annál a vereségszámnál, ami ÁLTALÁBAN a tilt közelébe visz minket.
Miért ne akkor hagyjuk abba, amikor tiltre kerültünk? A tilt olyan mint a hasraesés, sokszor csak akkor vesszük észre, ha már túlvagyunk rajta.
Ne éljetek meg izgalmas időket a heads up asztaloknál,
Wasp
forrás: http://www.onlinepokerhu.com