Heads Up Sit and Go Suli III
(összes szint)
Úgy döntöttem, hogy előrehozok egy részt a későbbre tervezett Heads Up suli anyagából, mert a tilt-kontroll véleményem szerint egy olyan fontos összetevője ennek a játéknak, mely nélkül lehet ugyan nyerő játékosnak lenni, de egyáltalán nem érdemes.
Miért mondom ezt? Nincs az a pókernyeremény (még a nagy összegű nyeremények sem ilyenek) ami megérné azt a stresszt, személyiségtorzulást, és ezek folyományaként kialakuló esetleges egészségi problémákat. Ezek a problémák a győzelem vagy vereség rossz kezelésének egyenes következményeként jöhetnek létre. Bármilyen meglepő, a győzelem sem mindig boldogít.
Bukószéria
Ha megkérdezzük a játékosokat, mit értenek bukószéria alatt, általában a legkülönbözőbb válaszokat hallhatjuk, talán csak egy közös nevező van: a veszteség (vagy kisebb nyereség).
Egy alapvetően vesztő (és keveset játszó) játékosnak bukószéria lehet például egy heti folyamatos (győzelem nélküli) vereségsorozat az általa választott játékban, míg egy nyerő játékosnál ez lehet, ha egy hónapig, vagy fél évig helyben jár. Mindenki mást ért alatta, hiszen a rosszabb játékos a sajátjánál jobb összesített teljesítményt látva gyakran nem is érti az elmaradó eredmények miatti panaszokat.
Gyanítom, hogy az olvasóktól sok kritika fogja érni ezt a meglátásomat, de el kell mondanom, hogy szerintem nincs olyan, hogy „bukószéria”.
Kicsit persze finomítanom kell ezt az állítást, hogy minimálisan alá tudjam támasztani: nincs olyan vesztő sorozat, ami ne érhetne véget a következő leosztással. Ha mégis ilyennel találkozunk, annak egy oka lehet – és ez a fejünkben van – vagy az ellenfeleink csalnak. Mindkét esetben érdemes átgondolnunk, hogy ilyen feltételek mellett folytatni akarjuk-e a játékot.
Természetesen van olyan, hogy nem jön a lap, és van olyan is, hogy sorozatban túlhúznak minket. Ezek nyilván többször fordulnak elő, mint amit reálisnak érzünk – hiszen ha mélyen magunkba nézünk, azt várjuk, hogy mindig az esélyesebb kéz, vagy a jobb játékos nyerjen.
Természetesen minden pókerjátékos tudja, hogy a nulla szórás irreális elvárás lenne, de gyakran nem értik, hogy miért nevezhetik barátjuknak a pókerre olyannyira jellemző ingadozásokat.
Ha nem lenne szórás, akkor a rosszabb játékosok hasonlóképp esélytelenek lennének a jobbakkal szemben, mintha csak egy sakkpartit játszanánk, és nagyon könnyen felismernék, hogy minden egyes partiban csak bankjegykiadó automatának tekintik őket. Ilyen feltételek mellett nincs olyan játékos, aki gyengébbként szívesen bennmaradna a partiban.
A nyereséget – és nem a szórakozást – célként maguk elé tűző játékosok nem engedhetik meg maguknak, hogy a szórás befolyásolja a döntéseiket, játékukat. Ha találunk egy gyengébb Heads Up játékost, ha végre egy olyan ellenfelet leltünk fel, akin fogásunk van, akkor annyiszor, és addig üljünk be hozzá ismét és ismét játszani, amíg lehetőségünk nyílik rá. Mit sem számít a konkrét meccsek végeredménye, hiszen egy-egy játékossal ritkán játszunk a tízes nagyságrendbe eső számoknál többet – és ez mindenképpen a rövidtáv kategóriájába esik bele. A játékosoknak gyakran fogalma sincs arról, hogy szerencséje volt-e egy adott ellenfél ellen, vagy csak a szórás jó oldalára került – és ez az a tudás, ami a pókerjátékost a szimpla szerencsejátékostól elsősorban megkülönbözteti.
Hosszútáv és rövidtáv
A legnagyobb probléma tehát az, hogy a játékosok többsége nem tudja, mit várhat el hosszú-, és mit várhat el rövidtávon. E kérdésnek két sarokköve van, a szórás és a vesztő/nyerő sorozatok megléte.
Én személy szerint nem szoktam panaszkodni, és ha kérdezik, azt felelem, hogy számomra mindig kijött a hosszútáv. Akkor is, ha rövidtávon épp vesztettem, és akkor is, ha épp nyerőben voltam. Semmi másra nem volt szükség, minthogy nagyobb időintervallumokat vizsgáljak meg, és máris láthattam, hogyan simulnak ki a szórás okozta ingadozások a grafikonon. Persze, volt olyan hogy zsinórban többször is leverték a preflop allin ászpáromat, és olyan is, hogy rosszabbnál rosszabb ellenfelek javultak túl sorozatban a leghihetetlenebb módokon. Ez azonban teljesen normális. Tudni kell elkülöníteni a rövid távú eredményeket a hosszú távú nyereségtől és veszteségtől. Negreanu mesélte el például az életéről írott könyvében, hogy soha nem mondta el a szüleinek, mennyit nyert vagy vesztett egy este, hanem csak egy átlagos számot mondott, mivel ez segítette a befektetett munka és a nyereség megfelelően értékelésében. A nyereség-veszteség hasonló felfogását én követendő példának tartottam, ezért a napi kudarcok és sikerek helyretételeképpen sűrűn megnéztem a heti-havi-éves eredményeket is, amik helyén tartották az gyengülő önbecsülésemet, vagy az épp túl nagyra nőni akaró egómat.
Mire számíthatunk?
Nézzük meg, mint mond a statisztika és a valószínűség számítás a bukószériákról!
Vegyünk például egy olyan Heads Up játékost, aki – noha teljesen átlagos 50%-os pénzbe érési mutatóval bír, azonban nagyon szorgalmas ezért – egy évben lejátszik – mondjuk – 4000 meccset.
Ennek a játékosnak ebben az évben 99.96% az esélye, hogy vesztő 8-as sorozatokkal találkozzon! Nagyobb számok vonatkozásában 85%-os eséllyel lát legalább egy 10-es hosszúságú bukósorozatot, de még 13-as vesztő sorozatra is számíthat több mint 20% eséllyel.
Másrészt viszont magától értetődik, hogy ha jobb játékosok vagyunk, akkor kisebb az esélyünk az efféle vesztő sorozatokba való belefutásra.
Vegyünk tehát egy meglehetősen jó, alacsony limiten stabil nyerő Heads Up játékost, 55%-os pénzbe érési mutatóval. (Ez nagyjából 5%-os ROI-nak felel meg, amit kritizálni csak nehezen lehet) Milyen vesztő sorozatokra számíthat ez a játékos? Nyolcas hosszúságú vesztő sorozat ismét szinte biztosan – 97%-os – valószínűséggel fordul nála elő, azonban 10-est csak 52%, és 13-as hosszúságút pedig mindössze 6.5%-os valószínűséggel fog találni.
Ha egy ennél is jobb játékost vizsgálunk meg (egy, az adott limiten valóban nagyon jó, 60%-os ITM-be érésű – 14%-os ROI-jú játékosról van szó), akkor azt láthatjuk, hogy az említett 8-as vesztő sorozattal 80%, 10-essel 22%, míg 13-as vesztő sorozattal mindössze csak 1.5% eséllyel találkozik
Azonban még a legjobb vizsgált játékos esetén sem nevezhetjük ezeket a sorozatnagyságokat a hihetetlenül nagy balszerencsének, hiszen a pókerjátékunk kapcsán gyakran látunk hasonlóan valószínű/valószínűtlen eseményeket bekövetkezni. Ez normális, és nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Ha jobb játékos vagy, akkor ez semmi mást nem jelent, csak hogy többet kell játszanod ahhoz, hogy ilyen vesztő sorozatokat találj a statisztikádban és kevesebbet kell azért játszanod, hogy efféle nyerőket láthass.
A vesztő sorozatok tehát elkerülhetetlenek. Miért érdemel meg mégis ez a téma egy cikket? Azon egyszerű oknál fogva, hogy a tudatosan győzni akaró pókerjátékos úgy van huzalozva, hogy ha valamilyen játékstratégiáját nem látja működőképesnek, akkor megpróbál átváltani helyette egy másikra.
A játék felesleges variálása – egyenes út lefelé a lejtőn
Külső szemlélőként nyilvánvaló, hogy a 14-15% ROI egy adott limiten kifogástalannak nevezhető – talán még túl jó is. Ezen a szinten tehát nagy hibát az említett játékos nem vét, a játékának gyökeres átvariálása semmiképpen nem lehet indokolt. Ha azonban ez a játékos kissé bizonytalanná válik magában, tehát találkozik néhány 8-10 hosszúságú zsinórban vesztéssel (vagy miután nyer egyet-egyet, azonnal jön az újabb vesztő sorozat), könnyen lehet, hogy azt a következtetést vonja le mindebből, hogy valamit rosszul csinált.
Elkezdi variálni a játékát – ez teljesen természetes reakció – és az adott ellenfél ellen legjobban működő „A” variáns helyett „B” vagy „C” döntéseket hoz. A Heads Up játék lényege ugyan valóban az alkalmazkodás, azonban nem az eredményeinkhez, hanem az ellenfelünk választott stratégiájához kell alkalmazkodnunk! A póker sajátossága ugyanis, hogy egy adott parti (vagy hand) végkimeneteléből gyakorlatilag semmiféle következtetést nem tehetünk le a licitek helyességére vonatkoztatva.
Ha tehát az említett játékos (az ellenfél-állományhoz való alkalmazkodás korrekciós szándékával) átvariálja a játékát a „B” tartalékstratégiára: romlani fog a várható eredményessége. Ez általában nem nagyon feltűnő, hiszen esetleg csak néhány százalékot csökken a nyereség, azonban a korábbinál lényegesen nagyobb valószínűséggel találkozik újabb hatalmas vesztő sorozatokkal. Ha ekkor ismételt korrekcióként kiválasztja követendőként a „C” játékát, akkor várhatóan még tovább ront a helyzetén.
Tulajdonképpen ez a tilt hatásmechanizmusa a jobb játékosoknál – gyakran és feleslegesen beleviszik a rövid távú eredményeket a hosszú távú stratégia kialakításába.
Persze a rossz játékosok tiltjéről is érdemes pár szót ejteni. Rossz játékosokra jellemző, hogy ők azok, akik kétségbeesetten vissza akarják nyerni az asztalon hagyott pénzüket, ezért gyakran magasabb téten játszanak, mint amin szoktak, vagy amit megengedhetnek maguknak. Ők azok, akik gyakran a szükségesnél sokkal magasabb kockázatokat vállalnak be, vagy a játékban szokásosnál sokkal kevésbé hajlandók rizikózni. A tilt általában az előbbi hal-vonást erősíti fel. Élő játékban erre gyakran rásegít az alkoholfogyasztás is (ezt feltétlenül kerüljük játék közben el) és néhány játékos (remélhetően kizárólag) verbális agressziója. Másrészt nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy ezek a játékosok a legjobb barátaink lehetnek az asztalnál, próbáljuk ezért követni ellenfelünk lelkiállapotát az online játékban is.
Tipikus tilt magatartásjegyek az online Heads Up-ban: Nagyobb veszteségek után, de még fél stack környékén hatalmas overbet all in-ek, hosszú idő után minimális előnye kialakulásakor a korábbi passzív licitmintákból ultraagresszívbe váltás, de ilyen a chat gyakori használata sértő szándékú megjegyzésekkel, és a felgyorsuló licitkörök is. (Elsősorban az azonnali válaszemelés az emelésünkre lehet nagyon jellemző timing tell)
Semmiképpen ne kövessük el azt a hibát, hogy deep stacken kívüli szituációkban (például magas vakoknál) ellenfelünket megpróbáljuk tiltre rakni némi jól időzítet verbális agresszióval! Ezzel ugyanis csak azt érjük csak el, hogy egy nehezen ellenjátszható, ultraagresszív ellenfelet csinálunk még a leggyámoltalanabb nyúlból is – kicsit olyan a helyzet, mint amikor Bruce Banner bedühödik és agyatlan zöld melákként mindent szétver maga körül. Ha nem kapunk ellene lapot, akkor nagyon gyorsan olyan szituációba kerülhetünk, hogy még egy győzelemhez vezető coinflipnek is nagyon örülnénk.
A nyerőszéria.
A nyerőszéria – bár furcsa lehet ezt hallani – legalább olyan rossz lehet, mint a vesztő. Igaz persze, hogy a játékosok általában inkább szeretnének szerencsésnek lenni, mint ügyesnek, viszont a profi hozzáállás a játékhoz nem a napi nyereség zsebretételében, hanem a mindenkori „A” játék kiválasztásában, és a Sklansky dollárok megnyerésében rejlik.
Sklansky dollár: játékunk várható értéke, ha tehát ellenfelünk hibázik, de mi jól játszottunk, a parti végkimenetelétől függetlenül mi megnyerjük a Sklansky dollárt. Sajnos ezért a valutáért csak Sklansky sört kaphatunk, ami nem oltja annyira jól a szomjat, de számíthatunk arra, hogy a valódi bevételünk a Sklansky dollárban számolthoz hasonlót mutat idővel (hosszú távon)
Az optimális stratégia kiválasztásában azonban akadály lehet egy „meg nem érdemelt” nyerő sorozat. Ha a mezőny elleni játékunkat a szerint alakítjuk ki, hogy próbáljuk a tegnap épp működő stratégiánkat követni-másolni-kierőszakolni, akkor nagyon valószínű, hogy hibát követünk el. Természetesen e hiba rövid távú következménye lehet alacsony – például ha ismét nyerünk – azonban a hosszú távú hátrányok – játékunk nyereségességének fokozatos gyengülése – ezt bőven lerontja.
Az egyszer-egyszer sikeresnek tűnő lejátszások standard licitünkbe építését minden esetben nagyon gondoljuk meg!
Hogyan kezeljük a tiltet?
Most elsősorban a veszteségek miatti tiltről beszélek, bár én hasonlóképpen kezelem az upswing miatti tiltet is.
Azonnali tilt kezelés: két esetben lehet rá szükségem, az egyik, amikor nagyon furcsa módon vesztek el nagyobb zsetonmennyiséget, de nem esek ki, a másik, amikor ki is esek a Heads Up-ból emiatt. Az utóbbi eset az egyszerűbb: ha a rövidtávú veszteségek érzésem szerint befolyásolják a játékomat (ha úgy érzem, hogy túlságosan bosszankodok emiatt), akkor – újabb szokásom szerint – járok egy kört a lakásban, elrágcsálok egy almát, tekertem pár percet a szobabiciklin – tulajdonképpen teljesen mindegy mit csinálok, csak ne lássak számítógépet, pókerklienst, bankroll egyenleget. Majd amikor az érzelmi befolyásoltságnak vége, végiggondolom, hogy vajon hibáztam e valami nagyobbat, ami esetleg összefüggésbe hozható a végeredménnyel. Ha több ilyen lyukat találok a játékomban, akkor legalább egy kis időre abbahagyom Heads Up-ot, ha viszont nem lelek fel ilyent, akkor betudom a történéseket a szerencse forgandóságának, és folytatom hosszútáv üldözését a következő mérkőzéssel.
Problémás, ha a mérkőzés közepén lép fel az érzelmi érintettség. Én ilyenkor azt csinálom, hogy ABC pókert játszva kihasználom a lehető legtöbb gondolkodási időt minden egyes licitnél, és a múltba révedő dühöngés helyett átgondolom, hogy ellenfelem milyen hibákat csinált eddig, és hogyan lehetne azokat kihasználva nyerni. Ha sikerül felállítanom egy tervet, akkor visszaváltok a normál sebességre, és megpróbálom azt végrehajtani. Nos, nem mindig jár sikerrel az ember, de sokkal kisebb bosszúság a számomra, ha valamit megpróbáltam, de nem sikerült, mintha a parti csak sodorna magával, és tehetetlenül nézném, hogy fogynak el a zsetonjaim.
Nekem sokat segít a stratégiai tilt kontrollban továbbá, hogy tudatosan meglehetősen nagy bankrollt tartok, ezért nem vág földhöz egy-egy kisebb vesztő sorozat. Mindenféle erőfeszítés nélkül képes vagyok ezért egy egész estés vereségzuhany után is ugyanolyan felszabadultan viselkedni a családtagjaimmal, mintha nem is pókereztem volna. Miért tartom ezt említésre méltónak? Tudom ugyan, hogy az emberhez méltó viselkedés, az emelt fővel veszíteni tudás bárkitől elvárható lenne, azonban ez nehezebb, mint azt egy kívülálló gondolná. Az világos, hogy pókerben gyakran előforduló veszteség nem indokolhatja, hogy az ember türelmetlen / ingerült legyen a gyermekével vagy kedvesével. A legrosszabb dolog, amit szerintem egy pókerjátékos magával és a családjával megtehet, ha hagyja, hogy személyes kapcsolataira is kihassanak az eredményei. Ez hasonlóan szörnyű, mint azok magatartása, akik a munkahelyi frusztrációjukat a családtagjaikon vezetik le.
A pozitív tilt se kárpótol ezért senkit. Igaz ugyan, hogy egy-egy szép nyerő session után az ember hajlamos rózsaszínben látni a világot, és legszívesebben táncra perdülne, azonban érdemes itt is némi önuralmat gyakorolni. Minél jobban az eredményre koncentrálunk, és emiatt minél jobban örülünk a rövid távú bevételeknek, annál jobban megvisel minket az előbb utóbb biztosan érkező veszteség. A környezetünk számára sem kellemes egy olyan ember társasága, aki az egyik nap felszabadultan viselkedik, míg a másikon ingerült, vagy netán depressziós jeleket ad.
A sikeres pókerjátékosoknak helyén kell kezelniük a veszteséget, de a nyereséget is. Ha nyerünk, nem lehet úgy felállni az asztaltól, hogy legyőzhetetlenek vagyunk, az élet császárai, ha pedig vesztünk, akkor nem kell úgy éreznünk, hogy reménytelen, bukásra ítélt harcot folytatunk a sors ellen.
Konklúzió
Ha van egy elsajátítandó dolog, aminek a fontosságát ki kéne emelnem a Heads Up pókerjátékkal kapcsolatban, az a (pozitív és negatív) stressz kezelése.
Én nagyjából ugyanazon szempontok alapján nézem át a bukó napok statisztikáit, mint a nyerőkét. Ügyelek arra, hogy inkább csak akkor bosszankodjak ha hibázok, és nem akkor, amikor vesztek – ezt melegen ajánlom olvasóimnak is.
Úgy vélem, hogy ez a megközelítés több-kevesebb döccenővel lehetővé teszi a tilt elkerülését, segíti az eredmények helyén kezelését és az optimálishoz közelítő játék megtartását.
forrás: http://www.onlinepokerhu.com