avagy mikor térjünk el a papírformától?
Egy kisebb kihagyás után a Sit and Go suli visszatért! A korábbi írásokban szót ejtettünk a SNG játék sajátosságairól, a játék fázisairól, és eljutottunk a buborékjáték elméleti és gyakorlati alapjaihoz. (Akik eddig nem olvasták a sorozatot, javaslom ezen írás helyett a cikksorozat elejéről való elindulást.)
Beszéltünk arról is, hogy az induló lapjaink jelentősége a SNG-k előrehaladtával mind és mind kisebb lesz. Ebből levezetve megvizsgáltuk, hogy mikor kell látszólag jó lapokkal kimaradni a játékból. (Ez egyébként a SNG legidegölőbb része, főleg, ha az asztal végül többször egymás után is illeszkedett volna a lapjainkhoz.) Ez azonban nem szabad, hogy befolyásolja a játékunkat! Tartsuk be az emelési és megadási laptartományra vonatkozó ajánlásokat.
Mindig? Nem. Ebben a részben bemutatok néhány alapszituációt, amikor a korábbiakkal ellentétesen érdemes viselkedni.
A mai „tippek és trükkök” a buborékban:
– Ne a kártyáinkat játsszuk, hanem az ellenfeleinket!
– gondoljuk végig, hogyan alakul a zsetonállás a következő leosztásokban, és a pénzbe érés után!
Mire számíthatunk? Mivel számíthatunk?
Ellenfeleink megadó (és támadó) laptartományának meghatározása alapképességnek tekinthető a buborékjátékban. E nélkül olyan a buborékban játszani, mintha vak szamurájok kardoznának egy sötét alagútban: a harc véres és kiszámíthatatlan eredménnyel zárul.
Nem számít, hogy alkalmazzuk, megfogadjuk-e a korábban ismertetett ICM modell javaslatait, meg kell becsülnünk, hogy mi ellen kell harcba szálljunk, és mi lesz a várható eredmény.
Praktikus erre összeállítanunk egy egyszerű kis táblázatot, amivel a játékba szállás valószínűségét, és a laptartományt is fel tudjuk mérni.
| Megadásba futás valószínűsége a buborékban egy ellenféllel | ||
| Ellenfelünk típusa az adott szituációban | Megadó lapjai | Megadás valószínűsége |
| Nagyon feszes | AA- JJ, AK, AQ | 4,50% |
| Feszes | AA-TT, AK, AQ, KQ | 6% |
| Csak jobb lapokkal játszik | AA-88, AK-AJ, KQ | 8% |
| Átlagos | AA-66, AK-A9, QJ+ | 14% |
| Laza | AA-44, AK-A6, Q10+ | 20% |
| Nagyon laza | AA-22, Ak-A2, 78+ | 47% |
Ebből az egyszerűsített táblázatból kétféle következtetést is levonhatunk.
I. Ha láttunk korábban egy rossz(abb) megadó lapot, akkor abból már meg tudjuk becsülni a megadásba futás valószínűségét,
II. Ha megy egy ideje a buborékfázis, akkor a megadások gyakoriságából meghatározhatjuk az ellenünk megadó lapok tartományát.
A megadási tartományokat praktikus fejben módosítani: ha sokat beszéltünk az előző körökben, akkor egy vagy akár két kategóriát is lazítsunk rajta, ha több kört ültünk csendesen, akkor fél-egy kategóriát emelhetünk rajta.
Ha nem figyeltünk eléggé, akkor a laptartományokat a játékerő, illetve bevásárlási szint alapján is megbecsülhetjük. A játékosok tipikus megadó tartománya tíz (kilenc) fős asztalokon:
– 2 dollár alatt: a „laza” és az „átlagos” között mozog,
– 5 dolláron: „átlagos”,
– 10 dolláron: Csak jobb lapokkal játszik
– 20 dolláron: feszes.
20-30 dolláros téten viszont örömmel konstatáltam, hogy mostanában ismét felszaporodtak azok az ellenfelek, akik a szórakozásért és az izgalomért játszanak. Ez nagyszerű, hiszen aranybányának számítanak, de veszélyes is ugyanakkor, ha tévesen bízva a buborékjátékban bármely emelés általánosan magas fold equity-jében az – egyébként rossz – megadásukba futunk.
A buy in szint azonban önmagában kevés a laptartományok meghatározásához, van jónéhány remek játékos 1 dolláros téten, és szerencsére van jónéhány pocsék 20 dolláron is.
Hasznos tehát, ha ki tudjuk szúrni a kilógó ellenfeleket a játék korábbi szakaszában.
A gyengébb játékosok jellemzői:
– Korai szakaszokban rengeteget játszanak, sokszor túlértékelt húzólapokkal válnak chipleaderré
– középjátékban 15-20 nagyvakkal (vagy többel) simán all in mennek rossz pozícióból viszonylag gyenge lapokkal,
– Ászos lapokkal a buborékban automatikusan megadnak egy pusht, feltéve ha minimálisan több zsetonjuk van mint az ellenfélnek,
– Ász hetes fölött pedig bármilyen pozícióból megadnak, néha még zsetonhátrányból is.
– Rendszertelenül emelnek, ez arra utal, hogy a lapjaikat játsszák. Ha átlagosan minden 6-7. körben emelnek akkor ászos lapokkal vagy párokkal teszik, ha nagyjából körönként egyet, akkor királlyal is betolják (ez utóbbit nehéz észrevenni, mert a viszonylag jobb játékosok is gyakran egy push per kör átlagot tartják.). Természetesen, ha csak a buborékot nézzük, akkor nem lesz róluk elég információnk, tehát nem lesz célszerű ez alapján taktikázni, viszont az ellenfeleinkről korábban szerzett ismereteinket itt kamatoztatjuk.
Figyeljünk a jobb játékosokra is, lehetőleg inkább ellenük lopjunk több vakot, mint a gyengébbek ellen. Ennek több haszna van, a várható zsetonszám nyereségen túlmenően őket szeretnénk legkevésbé ellenfélnek látni az ITM-ben. A jobb játékosok jellemzői többek között:
– Tudnak dobni,
– Agresszíven játsszák meg jó lapjaikat, nem hagynak lehetőséget a húzásra,
– Megadni nem látjuk őket, csak akkor, ha tényleg jó lapjuk van, vagy az odds indokolja.
Megbecsülhetjük tehát, hogy mikor támadjunk, tudjuk, mikor dobjunk. Sőt, az ICM segít minket a nagyobb értékért játszásban.
Van kivétel a tisztán matematikai megközelítés alól? Persze hogy van! (a pókerben minden stratégiai szabály alól van kivétel – ennek kivételével) Ilyen például a buborék életben tartása, vagy annak erőszakos széttaposása. A póker ugyanis nem csak matematikai, de pszichológiai hadviselés is.
Azok a bizonyos kivételek
Láthatunk néha versenyzőket, akik bemutatják, hogyan tudnak tornát nyerni a lapjaikba nézés nélkül, ez náluk nem (pusztán) szerencse, és nem pusztán matematika, hanem az ellenfelek várható játékának, lelkiállapotának kihasználása.
A buborékjáték elméletének lezárásaként ezért vizsgáljunk meg példaként néhány ilyen szituációt.
A példák 10 fős SNG-kra ante nélküli vonatkoznak, buborékfázisban játszva, 50-30-20 díjmegosztással.
Első fővariáció: A buborék életben tartása
Ez a taktikai elem divatossá vált az elmúlt időszakban. Feltétlenül javaslom a gondolatmenet megismerését, és megértését. Ne feledjük azonban a (most előrebocsátott) végkövetkeztetést, hogy alkalmazását csak korlátozotta, és soha nem öncélúan látom indokoltnak.
Leírás: A buborék életben tartása általában zsetonelőnyből indokolt, ahol a buborékba éréskor tapasztalható befeszülést vaklopásra akarjuk felhasználni a remélhetően jobb ITM esélyek miatt. Ennek a taktikának tehát annál nagyobb jelentősége van, minél inkább „fejnehéz” a verseny.
Példa: C/O (Cecil): 3250, Dealer (Dénes): 3250, Small Blind (Alfonz): 8000, Big Blind (Béla): 500.
Alfonzként kényelmesnek tűnik a helyzetünk, ha ránézünk a zsetonokra, a viszonylag alacsony vakok ellenére jólesően nyugtázhatjuk eddigi játékunk sikerét. Nyilvánvaló, hogy az első helyre kell játszanunk! Cecilről és Dénesről az a benyomásunk, hogy laza és agresszív játékosok, akik tisztában vannak valamennyire a helyes buborékjátékkal, és szeretnének felesleges kockázatvállalás nélkül pénzbe érni. Úgy tűnik számunkra továbbá, hogy Béla gyenge játékos, aki szintén inkább kivár, semmint támadjon.
Pénzbe érhetünk. Megtegyük?
Megoldás: Mit történik, ha kiejtetjük Bélát? 8500 zsetonunk lesz, ami szép, de nem hoz a helyzetünkben gyökeres változást. Sokkal jobb lenne, ha le tudnánk vinni Cecil és Dénes zsetonjait egy olyan szintre, hogy ha pénzbeérés után összeakadnak, akkor is szignifikánsan nálunk maradjon a zsetonelőny! Ha ezt hagynánk támadunk akkor jó esélyünk van a győzelemre, ugyanakkor nem lenne benne sok örömünk: ellenfeleink összeakadása esetén a heads up-ot 8500 vs 6500 zsetonnal kezdenénk, ami ugyan nem rossz, de nem is akkora előny, hogy nyugodtan hátradőlhessünk. Ha veszítünk Béla kényszeres megadása miatt, akkor még rosszabb a helyzet, hiszen már „csak” a zsetonok fele marad nálunk, és az rosszabb imidzs miatti gyanú, hogy mindenféle vackokkal emelünk.
Ha viszont kihagyjuk ezt a szituációt, és helyette (sikeresen) vakot lopunk Ceciltől, majd Dénestől, és aztán végül Bélát is kiütjük a nyeregből, akkor 9100 zsetonunk lesz HU ellenfelünk 4900-ával szemben. (magasabb vakoknál még erősebb a különbség!) Ez már majdnem kétszeres zsetonelőny, tehát ha itt bukunk egy all in-t, még mindig talpra tudunk utána állni. És ne feledjük: Béla legyilkolása nem kényszer, a kiváló lopó szituációt még néhány körig fenntarthatjuk! (túl sokáig nem, mert elkezdi irritálni a játékosokat, és könnyen beleszaladhatunk egy resteal-be, vagy megadásba)
Ha visszalapozunk az „ellenfél kiválasztása és vaklopás” című cikkhez, ott ugyanezt láthatjuk: vakokra rablásra a legjobb célpontok a pénzbe érés reménye miatt befeszülő ellenfelek!
Ne felejtsük el, hogy a buborék életben tartása nem „öncélú” dolog, hanem csak a biztosabb zsetonszerzés egy eszköze. Tehát nem azt jelenti, hogy a kevés zsetonos játékosra soha ne emeljünk, mert az az egyedüli üdvözítő taktika, hanem azt, hogy olyan edzsünk van az asztalhoz képest, hogy csak viszonylag erősebb lapokkal érdemes ráemelnünk, amikkel aztán valószínűsíthetjük is a kassza megnyerését.
Második fővariáció: A buborék széttaposása:
Az második elemzett esetben három ember szegez puskacsövet egymás fejének, míg a negyedik viszonylagos biztonságban van.
Első alvariáció: a feszes asztal közepesen kevés zsetonszámmal
Egy toronymagas chipleader ül az asztalnál, míg a többi 3 játékos nagyjából egyenlő számú zsetonnal rendelkezik. A zsetoneloszlás legyen mondjuk Béla: 7500, míg Alfonz-Cecil-Dénes: 2500 zseton. Mindegyik játékos tisztában van az ICM lényegével, vagy legalábbis nem megadogatós futóbolondok, azonban úgy tűnik, mindannyian nagyon biztonsági játékot játszanak (több körfold) A vakok 150-300.
Támadjunk előről egy közepes lappal? Megéri?
Ebben a szituációban feltehetőleg érdemes támadni, ha elsők vagyunk, vagy nem volt előttünk emelés. Majdnem mindegy, milyen lapunk van! (Az ICM modell javaslata cEv: lapjaink 50%-a jó a támadásra, $Ev alapján viszont legfeljebb csak 5)
Ebben a helyzetben játsszunk inkább a cEv-re, mint a $Ev-re!
Magyarázat: Az ICM-el szembemenő húzás végső soron mégiscsak pozitív várható értékének a magyarázata az, hogy bármely játékos megadása erősen mínuszos pénzbeni értékkel bír (hacsak nem mosztert tartanak), és ezt úgy tűnik, hogy ők is tudják. Ugyanakkor láthatóan reménykednek abban, hogy valaki (más!) majd hibásan megad ellenünk, és kockázatmentesen bejuthatnak az ITM-be.
Ez a taktika azonban nekünk ilyenkor nem lehet célunk, mert ebben az esetben az első helyre az esélyeink rohamosan csökkennének, viszont ha ebben a kiváló szituációban csak három (a körfoldok miatt akár különböző körökben végrehajtott) vaklopásunk megél, akkor máris majd 4000 zsetonnal ülünk, „bebetonozott” második helyen. Sőt, ahogy nő a zsetonszámunk, úgy tudjuk stackünket egyre súlyosabb bunkósbotként használni.
Ha ezt a taktikát követve érünk az ITM-be, akkor máris sokkal reálisabb esélyünk lehet a végső győzelemre, és a nagyobb pénzbeni érték megnyerésére!
Második alvariáció: feszes asztal zsetonelőnyből
Egy toronymagas chipleader ül az asztalnál, míg a többi 3 játékos nagyjából egyenlő számú zsetonnal rendelkezik. A zsetoneloszlás Alfonz: 7500, míg Béla-Cecil-Dénes:2500 zseton. Béla, Cecil és Dénes ha nem is akarja pénzbe foldolni magát, mindenesetre úgy tűnik, hogy az utolsó játékos kiesése után jóval passzívabbá vált, befeszült.
Emeljünk?
A helyes döntés: lapjaink többségével emelhetünk, bármilyen pozícióból!
(Az ICM ajánlása még nagyon feszes ellenfelek ellen is csak a lapjaink mindössze 25%-a!)
Magyarázat: A döntés teljesen hasonló eredményre vezet, mint az előző esetben, de az indokaink különbözőek. 6000 zsetonunk van, ami szép, de ha nem ellenünk akadnak össze az ellenfelek, akkor már korántsem fényes, sőt, talán csak egy második helyre lesz épphogy elég. Azon kell gondolkodnunk, hogyan szerezhetjük meg az első helyet! Az világos, hogy a vaklopásaink feltehetően megélnek, de megéri-e magunkra vonni az asztal figyelmét? Naná! A gyenge feszes játék a buborékban az agressziótól való félelem jele. Van is okuk a félelemre, nagyon kevés lappal adhatnak meg… Ez a félelem viszont ennél a típusú játékosoknál az ITM-ben gyorsan elmúlik, csapjunk hát oda, már közepes lapokkal is, hiszen célszerűbb akkor elvinni a vakokat, amikor a legkisebb az esély a megadásra! Itt az időtényező a lényeg, tehát a lapjaink most viszonylagosan erősebbek, mint néhány kör múlva lesznek.
Harmadik alvariáció: a zsetonprés!
Ez egy kicsit bonyolultabb helyzet.
Az egyik kevés zsetonos játékos, név szerint Cecil, relatíve jó pozícióját kihasználva megpróbálja a kezébe ragadni az irányítást folyamatos növekvő agressziójával, miközben Dénes egyre passzívabb magatartást mutat – a célja egyértelműen a pénzbe sunnyogás. Béla a sok zsetonja ellenére gyenge játékot mutat, többször megadott gyenge lapokkal, ha az nem fenyegette őt közvetlenül.
Mit tegyünk Alfonz helyében ha kilences párt kaptunk, és Cecil ismét ránktolta az all in-t?
Adjunk meg!
(Szemben az ICM javaslatával, hiszen a papírforma szerinti minimális megadólap a bubi pár lenne!)
Magyarázat: Általában egy kilences párral megadni nem szerencsés! Tipikusan belefutunk egy coinflip szituációba (vagy ami még rosszabb: 3 way all in-be), ami a buborékban nagyon erősen -$Ev-s szituáció. (a jó megoldás tipikusan a dobás) Azonban ez most egy speciális eset. Nagyon kényelmetlen helyzetben vagyunk, egy agresszív és egy megadogatós játékok közé szorulva benn vagyunk a zsetonprésben. Ha kihagyjuk a megadást és Béla sem ad meg, akkor Cecil megerősödik, ráadásul mind és mind jobban felbátorodik. Cecil minél erősebb lesz zsetonokban, Béla annál ritkábban ad meg ellene – annál jobbam megszorul stack-unk körül a hurok. Az asztalnak a buborékban előnye van rajtunk, ezért minden kapott támadólapunk egy-két kategóriával értéktelenebb lesz, mint egyébként.
Gyakorlatilag két játékosra tudnak majd rájátszani, és az egyik sajnos mi vagyunk. Hacsak nem kapunk egy jó lapot hamarosan, akkor a kiesésünk 4. vagy 3. helyen borítékolható, hiszen a vaklopásaink pont egy megadogatós játékosra esnek, illetve egy olyanra, aki a magas vakok miatt lassan hozzánk hasonlóan kényszerhelyzetbe fog kerülni. Emiatt nem lophatunk „bármivel”, de jó lap ritkán jön. A pénzbe osonásra tehát az átlagosnál rosszabbak az esélyeink. Mi lenne, ha e helyett a győzelemre játszanánk? Ha ezt a leosztást megnyerjük, akkor – halvány – chipleaderek leszünk.
Zárjuk rövidre a nekünk előnytelen szituációt.
Pénzbe érés után a vaklopásaink a passzív feszes játékosra esnek majd, amikor a kisvak a megadogatós játékoson van. (a kisvakot könnyebben engedi el) Ez a végjáték felállás nem rossz, sőt nehezen képzelhetünk el ezek az ellenfelek ellen jobbat.
Konklúzió
Az eltérések köre persze nem teljes, könnyen találhatunk hasonló szituációkat, csak nyitott szemmel kell játszanunk. A lényeg ezeknél a megmozdulásoknál az, hogy próbáljunk meg előre gondolkodni néhány lépést, és megnézzük, mi fog történni a következő körökben támadásunk, vagy megadásunk esetén, illetve képzeljük bele magunkat a többiek helyébe, és becsüljük meg, hogy az adott szituációban mi a minimum lap, amivel játszhatnak, és vajon miért teszik, amit tesznek.
Ez egyrészt jövedelmezőbbé, másrészt szórakoztatóbbá teszi a SNG-kat.
A jövő héten bemutatom a pénzbe érés utáni játék logikáját, és párhuzamosan ezzel, fórumtársaink játékát elemezzük majd, hogy a száraz elméletről a jóval érdekesebb gyakorlat felé is elmozdulhassunk. Maradjatok velünk!
forrás: http://www.onlinepokerhu.com