Aki nem tudná – vannak vajon még ilyenek? – a Sit and Go (SNG) egy kis pókerverseny, amely tipikusan egy asztalon, meghatározott kezdési idő nélkül indul – mihelyt elegendő játékos befizette a nevezési díjat. A SNG versenyek hihetetlenül népszerűek lettek manapság, többek között azért, mert nagyon széles nevezési díj (buy-in) skálán mozoghatunk: néhány dollártól (centtől) a több ezer dolláros SNG-ig.
Ebben a cikksorozatban az egy asztalos – tipikusan 10 fős – SNG stratégia alapjairól fogok írni, a néhány 10 dolláros asztalokig bezárólag. (aki magasabb szinten játszik, annak remélhetően kevés szüksége van az alapok ismertetésére)
A játékválasztás az egyik legalapvetőbb kérdés. Miért lehet érdemes a SNG-t választani?
Néhány érv a SNG mellett: Általános vélekedés, hogy gyengébb a mezőny a SNG világában, mint CG-n. (ez egyébként szerintem tévedés – egyszerűen más a játék), nehezebb tiltre kerülni, egyszerre legfeljebb néhány beülőnyi pénzt veszíthetünk az aktuális lelkiállapotunk miatt, nagyon jól tervezhető az óránkénti nyereség, viszonylag kicsi a kaszinó jutaléka. (erre később még visszatérek)
Érvek a SNG ellen: nehéz igazán sokat nyerni egyszerre, kötve vagyunk a beülések és kiesések időpontjához, magas vakszinteken csökken a tudás jelentősége.
Az időbeni kötöttség jelentőségét nem tudom eléggé kihangsúlyozni: SOHA ne üljünk le SNG-t játszani, ha lehet, hogy siettetnünk kell valami miatt majd a befejezést. Megjegyzem, ez készpénzes játéknál se előny: általános elv, hogy csak akkor üljünk le pókerezni, ha kizárólag a pókerre tudunk fókuszálni,nem kell kirohanni a konyhába megkeverni a halászlevet, nem kell épp odafigyelést mímelve kommunikálni a kedvesünkkel, és nem megyünk rövid időn belül sehova. Ez a SNG-ra annyiban fokozottan vonatkozik, hogy pár percnyi (!) távollét az asztaltól is halálos csapást mér a stackünkre a játék késői szakaszában, de a középsőben is fájdalmas lehet az elszenvedett veszteség, és teljesen semmivé teheti korábbi órákon át tartó jó játékunkat, és – hobbijátékosok esetén – az egész napi bevételünket lenullázhatja.
Két további lényeges különbség van SNG és a készpénzes játék, és ezek alapstratégiája között. Az első, és a legalapvetőbb a kapcsolat a stackméretek és a rohamosan növekvő vakok között, míg a második a stackek mérete és a pénzbeni értékek folyamatos változása. Aki a készpénzes játékban otthon van, annak a SNG első néhány vakszintje nem okozhat gondot: otthonos terepen mozog, az általa jól ismert deep stack-ben játszhat teljes asztalnál. Problémái lehetnek azonban pár vakszintnyi emelkedés múlva, és azt tapasztalhatja, hogy hiába gyarapította sikeresen a zsetonjait, nincs elég zsetonja ahhoz, hogy riverig játsszon, és egy-egy rossz emelés-megadás a kasszához kötheti közepes lapokkal. Ahogy fogynak a játékosok, azt láthatja, hogy mindenki „mindenféle” lappal emelni kezd, és amikor kieső pozícióban van, úgy érezheti, hogy a buborékban mindenki rá lő, mintha csak egy célkereszt lenne a homloka közepére rajzolva. Ez átgondolatlan játék esetén egyenes út lehet a kieséshez.
Ami az alapvetően készpénzes játékosoknak nehézséget okozhat, az a következő eltérés a CG-től: egy tipikus (10 fős) SNG verseny díjazása 50% az első helyezettnek, 30% a másodiknak, és 20% a harmadiknak. A többi versenyző semmit sem kap – teljesen mindegy, hogy negyedik lett, vagy tizedik. Fontos, hogy állandóan szem előtt tartsuk: ha 10 játékos ül be egy 10 dollár nevezési díjú SNG-ba, és kapnak mondjuk 1000 zsetont, akkor minden zseton egy centet fog érni a játék kezdetén, a verseny végén azonban, noha a győztes az összes zsetont megnyerte, csak 50 dollárt fog kapni. Így tehát ekkor minden egyes zseton már csak fél centet fog számára érni! Állandóan figyelni kell a zsetonok értékének változásait, ennek különös jelentősége majd akkor lesz, ha a buborékban játszunk (amikor csak egy embernek kell a pénzbe érés előtt kiesnie).
Kiknek ajánlott tehát a SNG? Azoknak feltétlenül javaslom, akik kiegyenlítetten magas képességgel-képzettséggel bírnak a tízfős deep stack játéktól a HU ultra short stackig, és a stressztűrésük is kimagasló . Ők a SNG tornák toronymagas favoritjai. Tipikusan ők azok, akik SNG-kból könnyedén meg tudják finanszírozni majd az életvitelüket. De ne legyenek illúzióink: ők kevesen vannak. Mi – a többiek – többen vagyunk. Noha számos gyenge ponttal bírunk, azért számunkra is bőven nyereséges lehet ez a játéktípus, de csak abban az esetben lehetünk stabil nyerők, ha a bankrollunknak és a képességeinknek megfelelő szinten játszunk, ha a realitások talaján mozogva értékeljük erősségeinket, gyengéinket. Persze nem szabad a póker egyik alapmozzanatáról sem elfeledkeznünk: folyamatosan kell figyelnünk az ellenfelek hibáit is.
A SNG olyan, mint egy háború. Az első néhány vakszint puhatolózással – hadüzenettel indul, majd ahogy emelkedik a tét, egyre elkeseredettebben folyik a harc a győzelemért, gyenge pozícióban a túlélésért. Szövetségek kötődnek és bomlanak fel minden körben. Fogadjuk meg Sun Ce tanácsát: „Ismerd meg ellenségeidet, és ismerd meg önmagad, és megharcolhatsz száz csatát végzetes kudarc nélkül.”
Tudom, hogy sok olvasó az efféle cikkektől a tuti recepteket várják, a trükköket, amik a veszteséges játékukat nyerőbe fordítják. A helyzet azonban rémesen egyszerű: nincsenek trükkök. Illetve a trükk az, hogy jól kell játszani. A „jól” alatt pedig azt értem, hogy „lényegesen jobban, mint a többiek.” Erről viszont feltétlenül érdemes most még néhány szót ejtenünk. A SNG világában – többek között – az eredményesség mérőszámaként a ROI-t használják. (ROI =return on investment), azaz megtérülési mutatószám. Ez az érték arra a kérdésre ad választ, hogy a teljes buy-in-ed játékonként hány százalék hasznot hoz a számodra?
Érdemes átgondolni: mennyi az „átlagos játékos” ROI-ja? Nem, hibás a kapásból jövő válasz, nem nulla! Az átlagos ROI ugyanis -9%, mivel a kaszinók (átlagosnak mondható 10%-os) fee-jét is bele kell számolni. Soha nem szabad szem elől téveszteni a kaszinó jutalékát, ami az eredményünket folyamatosan rontja. Ha az átlagnál csak 10%-al vagy jobb játékos, akkor lényegében csak a kaszinónak termelsz hasznot, magadnak nem.
Miért kell ezen ennyit lovagolni? Ha például az az elméleti szituáció fordul elő, hogy „felfordul az ellenfél kártyája”, és a te kezedben levő négyes párodhoz képest két magasabb lapot (mondjuk AKs-t) látsz a headsup sng első leosztásában allin menni. Tudod, hogy a kezedben levő pár az esélyesebb, hiszen az ellenfelednek még javulnia kell. Megadható? NEM! Egyértelműen hiba lenne megadni, hiszen kevesebb mint 2%-al vagy esélyesebb az ellenfelednél, ugyanakkor a kaszinó jutaléka 5%-át teszi ki az összbevételnek.
Tehát nem elég jobbnak lenni: szignifikánsan jobb eredményt kell az ellenfelekhez képest felmutatni. Ha viszont így átgondolva magasnak tartjuk a kaszinó sápját, akkor nézzünk csak rá arra, hogy mi történne készpénzes játék esetén, ha a SNG beülőnknek megfelelő összeggel játszanánk, és számoljuk ki, ha azt annyiszor beraknánk, megforgatnánk, mint ahányszor egy SNG verseny során tesszük, akkor mekkora lenne a kaszinó jutaléka? A SNG-knál átlagosnak számító 10%-nál lényegesen magasabb összeget kapunk! Ha tehát nem a szerencsénkben bízunk, és valamivel jobbnak gondoljuk magunkat, mint az átlagos pókerjátékosok, akkor érdemes lehet adni egy esélyt a SNG-zásnak, talán sokkal inkább, mint ugyanezen téten készpénzes játékkal esetleg csak a kaszinók bevételét hizlalni.
forrás: http://www.onlinepokerhu.com