Emeléssel szemben – pozíción kívülről
Heads Up Sit and Go Suli
(VIII. rész – kezdő szint)
A HU SNG Suli jelen része a heads upban kifejezetten kezdőnek számító játékosoknak íródott. Ennek ellenére mégis úgy gondolom, hogy talán a középhaladóknak is érdemes lehet átfutni, ugyanis elképzelhető, hogy sikerül néhány dolgot tudatossá tenni, amit feltehetőleg “érzésre” korábban is hasonlóképp véltek.
Az alapokról: Pozíciónak azt a szituációt nevezzük, hogy ellenfelünknek előbb kell licitálnia az adott utcán, mint magunknak, ezért a többlet-információhoz, vagy a kassza növeléséhez jóval olcsóbban-biztosabban juthatunk hozzá, mint a velünk szemben ülő játékos. Ez a cikk az emeléssel szemben alkalmazott preflop deep stack játék szempontjait tárgyalja.
A szakirodalom nagyjából egységes abban, hogy pozícióból játszani előnyt jelent. Sajnos sok – heads upról szóló – pókercikk elfelejtkezik arról, hogy a licitsorrend a flopon fordul, tehát az első licitkörben még pont a nagyvaknak van többletinformációja kisvakhoz képest – a jobb pot oddsról nem is szólva!
A nagyvak relatíve kedvező pozíciója inkább közepes, vagy magasabb vakszinteken jelentős, azonban tapasztalataim szerint a heads upok nagy része eldől már az első két-három vakszinten. Ugyan nem feltétlenül fejeződik be a heads up itt, de gyakori, hogy az egyik ellenfél akkora előnyre tud szert tenni, hogy a másik félnek akár két-három duplázásra is szüksége lehetne a parti megfordítására. (jellemzően az effektív stack sem haladja meg itt már a 10 nagyvakot) Ilyenkor már lényegében megnyertnek számít a heads up, a tényleges végeredménytől függetlenül elégedetten vállon veregethetjük magunkat. Ha ilyenkor semmi mást nem csinálunk, csak minden licitkörben all in megyünk, akkor sincs ellenfelünknek (a legjobb játékkal sem) több esélye, mint 15-20% a győzelemre!
Mivel tehát a normál struktúrájú heads up sorsát meghatározó kulcspartik jobbára deep stackben zajlanak majd le, ezért általában e leosztásokban az összes utcán lehetőségünk nyílna a licitálásra. Ezen utcákból azonban csak egy lesz a preflop licitszakasz, és ez lesz (látszólag) a legkisebb értékű licitünk. Ennek ellenére a preflop játék meghatározza heads up teljes képét, mint sakkban a gyalogok állása a parti vázát adja.
Megjegyzés: turbo vagy superturbo heads up esetén a cikk ajánlásait csak nagyon figyelmesen értelmezve szabad alkalmazni (az effektív BB számra mindig figyeljünk!). Ezek a játékok többnyire a push-fold szakaszban dőlnek el
A preflop játékkal két célunk lesz: a kulcspartikat pozícióból akarjuk játszani, és lopási – visszalopási – megadási stratégiánkkal előnyre akarunk szert tenni már az első utcán. Előnynek nem csak a zsetonok gyarapítása számít, hanem az is, hogy pozíciós hátrányból nem veszítünk olyan sokat, mint rosszabb taktikával, illetve ellenfelünk agresszióját kezelhető szintre szorítva kordában tudjuk tartani.
A helyes preflop stratégia kiválasztásával elérhetjük azt is, hogy a kasszák végső méretét mi befolyásoljuk! Könnyen belátható, hogyha csak limpelünk a második vakszinten, és a flopot 60 zsetont érő kassza felett nézzük meg, egy teljesen más szituáció, mintha emeltünk volna és a megadás után 240 zseton került volna be preflop a kasszába! Az utóbbi esetben ugyanis 2 erősebb licittel all in tudunk kerülni (ha egy pici zsetonegyenlőtlenség fennáll a két játékos között), míg az első esetben nagy overbetekre, vagy háromutcás licitekre van hozzá szükségünk. (ez csak passzív ellenfélre igaz, ha ellenfelünk nagyon agresszív, szinte bármelyik körben all in kerülhetünk, és ezért van az, hogy agresszív ellenfelekkel szemben a preflop agressziónkat gyakran megéri visszafogni.)
A nagyvakról történő preflop játék elsajátítása nélkül senki nem lehet jó heads up játékos. Nem kerülhetjük el, hogy néha felvegyük a kesztyűt!
Játék pozíción kívülről – avagy a nagyvak játék:
Amikor nagyvakban ülünk, akkor azzal a kellemetlen ténnyel kell szembesülnünk, hogy az osztógombot birtokló átlagos ellenfél az esetek nagy részében emelni fog a kasszán. A tipikus emelés mértéke kettő – két és fél – három – ritkábban pedig négy vagy több vak lesz. Gyanús lehet az olyan ellenfél, aki 4-5-6 vakra emeli a tétet már az első licitkörökben, ezek a játékosok nagyon gyengén szoktak a postflop játékban teljesíteni – talán pont ezért akarnak minket szűkebb megadó tartomány fenntartására rákényszeríteni.
Általános elv, hogy hiába vagyunk nagyon jó postflop játékosok, még egy gyenge ellenféllel is meggyűlik a bajunk, ha pozíciója lesz rajtunk. Dan Harrington és Howard Lederer véleménye az, hogy a pozíció 2:1 arányú előnyt jelent a játékban. Függetlenül attól, hogy ez a szám – főleg kezdőbb játékosoknál megkérdőjelezhetően – mennyire pontosan igaz ez az érték, törekednünk kell arra, hogy csak a profitábilisan megjátszható kezekkel keveredjünk postflop játékba pozíción kívülről.
Ami viszont problémát jelent, hogy egyszerűen nem dobhatjuk el az összes kezünket, mert ha ellenfelünk rájön, hogy csak nagyon erős kezekkel akarunk pozíción kívülről játékba kerülni, akkor nagyon egyszerű játékkal, folyamatos preflop emelésekkel fel fog minket őrölni.
Megjegyzés: Haladóbb játékosoknál a pozíció nagyobb előnyt jelent, mint a kezdőknél, ugyanakkor több jelentősége van a metagame-nek is. A jobb játékosoknál a heads upban gyakran előfordul, hogy bevállalnak egy olyan licitet, ami az adott leosztásban – enyhén – negatív várható értékkel bír, azonban ellenfelüket a jövőben licitek vonatkozásában elbátortalaníthatja. Én azonban azt mondanám, hogy ezzel a kezdő játékosok egyelőre ne törődjenek, törekedjenek arra, hogy minden egyes különálló leosztásból a maximális értéket ki tudják hozni, már ezzel is szép eredmények érhetők el.
Alapvetően három lehetőségünk van, ha az osztógombról emeléssel nézünk szembe: dobunk, megadunk, illetve emelünk. Kezdjük a vizsgálatot az utóbbival.
Emeljünk vissza! De mikor?
Amikor a kisvak emelésére visszatámadunk, egyszerre több célt is megvalósíthatunk: például azonnal elvihetjük a kasszát, és lecsökkenthetjük a pozíción kívül játszott licitek lehetséges számát az adott leosztásban, visszaszoríthatjuk ellenfelünk vaklopási hajlandóságát.
Figyelmeztetés: Határozottan felhívom a – vélhetően kezdő – olvasók figyelmét, hogy a tisztán blöffcélú visszaemelés a korai vakszinteken ritkán számít jó játéknak! A helyzet sajnos az, hogy bár vihetünk vele néhány kisebb kasszát – főleg, ha a flopba magas arányban hívunk megadás esetén bele, de még egy közepes játékosnak is csak egyszer kell jó lapot kapnia ellenünk, hogy rettenetes magas tétekért kelljen játszanunk a tökéletesen értéktelen kezünkkel. Én lebeszélném az olvasókat erről, ennek a játéknak az egyetlen indoka az lehet, ha ellenfelünk lényegesen jobban játszik, mint mi, és inkább a szerencsére akarjuk bízni a mérkőzés alakulását.
A pozitív várható értékkel rendelkező visszaemeléshez szorosan kapcsolódik a flopon megtett folytatólagos licit, lényegében teljesen mindegy, mi érkezik, mi a lapjaink legalább 60-70%-ával emeljünk! Ha erre nem vagyunk képesek – nincs hozzá gyomrunk – akkor a blöffcélú 3bet alkalmazását az első néhány vakszinten jobb, ha teljesen elfelejtjük!
A visszaemelésekkel természetesen megvalósíthatunk egy további célt is, ez a kassza preflop növelése. A kasszát azért érdemes növelni, mert erős lapjainkkal esélyünk lehet ellenfelünket hibázása esetén, a teljes stackjétől (vagy legalább annak nagy részétől) megszabadítani. Értékért preflop visszatámadni tehát csak a közepesnél lényegesen erősebb lapokkal érdemes, e lapoknak az abszolút minimumszintje (!) véleményem szerint a 88+ , ATs+, AJo+, KT+, QJ jellegű laptartományok nagyságrendjébe esik – és még ez is csak a passzív ellenfelekre igaz. Természetesen ez a laptartomány csak a deep stack szituációkra értelmezhető, és ebben a vonatkozásban válik el majd nagyon élesen a HU készpénzes játék a versenystruktúrától. Ahogy az effektív stackek vakokban számolt értéke az idő előrehaladtával csökken, úgy növekedik majd a visszatámadásra alkalmas lapok tartománya!
Ettől függetlenül természetesen vannak olyan szituációk, amikor a visszaemelésre korábban minimálisan alkalmasnak említett kezeknél gyengébbel is érdemes támadnunk deep stackben, de ez inkább a korábban említett célok megvalósításához kapcsolódik, és nem a preflop értékért játszáshoz.
Van azonban egy kivétel, amikor lazíthatunk – lazítanunk kell – a visszaemelő lapokkal kapcsolatos óvatosságunkon. Akkor érdemes az visszaemelést lényegesen gyakrabban alkalmazni, ha ellenfelünk az alábbi stratégiát követi: preflop nagyon nagyokat emel, (és lapjai nagytöbbségével, tehát gyakran megteszi ezt), ugyanakkor az agressziófaktora nagyon magas: egyáltalán nem ad meg lazán. Ez inkább csak egy bizonyos fajta jó játékosra jellemző, tehát ha ellene játszunk, már elkövettünk egy hibát: rossz ellenfélhez ültünk le. Mindazonáltal a visszaemelésre való dobási hajlandóságot már az első (esetleg második) vakszinten érdemes kitapogatni (emeljünk vissza egyszer-kétszer, de ne egymáshoz feltűnően közeli időpontban), ha ellenfelünk jól dob, akkor kitűnő célpont lesz magas vakoknál a resteal jellegű visszaemelésre. Persze ez egy kockázatos lépés – hiszen ha rosszkor támadunk, belenézhetünk egy erős kézbe – de ez ellen az ellenféllel szemben feltehetően amúgy sem lennénk nagy favoritok.*
* a cikk e része kezdő játékosoknak íródott, a haladóbbak fontolják inkább meg az egyéb, győzelemhez biztosabban vezető utakat.
Vegyük például azt az esetet, hogy ellenfelünk egyenlő zsetonaránynál (25-50-nél) 175-re emel, ami rengeteg. (ezen a vakszinten a HU SNG-ban a tipikus emelés 100-125, esetleg 150, de már az is elég soknak számít) Ellenfelünk ezt a túlméretes emelést próbálja meg elsütni az esetek körülbelül felében. Ilyenkor három-négyből egyszer feltétlenül vissza kell támadnunk, különben a vakjainkra helyezett nyomás miatt rövid idő alatt megrokkanhatunk. A visszatámadásnak két fajtája képzelhető el itt: az alulhívás, és a push. Mindkettő lehet jó játék, érdemes is lehet őket variálni. Ha ellenfelünk nagyon figyelmetlen, akkor erősebb lapjainkkal hívjunk kisebbet (375-450 zsetonnyit), közepes lapjainkkal ebben a szituációban nyugodtan menjünk all in, plusz EV várható, ha nem is túl nagy.
Vannak szituációk, amikor szűkítsünk visszaemelő lapjainkon: az átlagosnál lényegesen feszesebb, jellemzően limpelő és ritkábban (erős lapokkal) emelő ellenfeleknél nem érdemes túl gyenge lapokkal preflop nyomulni. Tulajdonképpen mindegy, hogy ellenfelünk nagyot emel, vagy kicsit, csak olyan lapokkal emeljünk vissza az ilyen ellenfeleknél, amivel szívesen felvállalnánk a preflop all int. Erre pedig például egy ász-tízes teljesen alkalmatlan.
Nézzünk egy példát*!
* forrás: Collin Moshman: No Limit Heads Up
A nagyvakban ülünk, és ezt látjuk kártyáinkra nézve:
A mérkőzés a harmadik vakszinten (20-40) áll, a zsetonarány még nem változott lényegesen (1500-1500).
Ellenfelünk a kisvakból 120 zsetonra emel. Mit tegyünk?
a. megadás
b. emelés 350 zsetonig
c. Emelés all inig
Az a. megoldás szóba sem jöhet. Ennek két oka van, és ebből csak az egyik az, hogy értékért általában célszerű emelnünk a hatalmas kezünk kifizettetésére! A második ok az, hogy ha ász, vagy király érkezik a flopon (márpedig minden második-harmadik flopban lesz ilyen kártya), borzasztó nehéz pozíción kívüli partink lesz.
A b. megoldás sokkal jobb, mert egy visszaemeléssel szembenézve – főleg, ha nem ez volt az első ilyen eset – agresszív ellenfelünk lehet, hogy tévesen blöffre tesz minket, és all in megy A-J, A-Q vagy tízes pár, bubi pár jellegű lapjaival. Ha itt all in mennek ezek a lapok ellenünk, akkor sokkal nagyobb érték van a preflop megadásban, mintha a flopon akarnánk értéket kihúzni az alapvetően támadó játékra beálló ellenfelünkből! Ha nem találja el ellenfelünket a flop, akkor az említett közepesen erős kezek nagytöbbségét messzire kell hajítania, ha meg eltalálja őket, akkor elég sokszor hátul is leszünk, amikor a legnagyobb tétek bekerülnek. Egy passzívabb ellenféllel szemben teljesen más a helyzet! Ellenfelünknek a játékstílusa miatt akkor sem lesz lehetősége nagy értéket kihúzni belőlünk, ha a flopon lejavul minket, viszont ha elől maradunk, aránylag nyugodtan játszhatunk magas kasszáért (ami elsősorban csak még egy, maximum két licitet jelent!).
A “c” megoldás jobb, mint az “a”, azonban rosszabb valamivel rosszabb a “b” változatnál. Az átlagos ellenfelek ugyanis ekkora hívásra szinte mindent elhajítanak. Talán a legrosszabb lapok, amivel megadást remélhetünk, az ász bubi, és a hetes-nyolcas párok, de már ezek is nagyon ritkának számítanának. A megadó lapok tipikusan az AK!!,AQ, (AJ?) AA!!,KK!!,QQ, JJ,TT, (99?). Ez ellen a laptartomány ellen ugyan van egy kis előnyünk a dáma párunkkal, azonban a kapott sok dobás miatt jelentős értéket hagyunk benne. Egyedül akkor látom értelmét ennek az all innek, ha ellenfelünk annyira beleélte magát a játékba, hogy várhatóan hajlandó visszavágót is adni, mivel nagyon el vannak a licitek vadulva: hatalmas emelésekkel és visszaemelésekkel találkoztunk a közelmúltban. Ilyenkor ellenfelünk megadó laptartománya a korábban említettnél valamivel szélesebb lesz, ezért nagy esély van emelésünk kifizetésére.
A b. változatnak azért is előnye lehet a c-vel szemben, mivel magas (ászos) lapokat is reprezentálunk vele, emiatt ellenfelünk értéket vélhet felfedezni a közepes párjaiban, amivel ha all in megy, a fold equity + coinflip párosban még reménykedhet. Hasonlóképpen kedvező lesz a helyzetünk, ha dámánál alacsonyabb lapok érkezése esetén ellenfelünk betolja az összes zsetonját, hiszen ilyenkor asztali párokra, fölékártyákra, húzólapokra licitál körülbelül potnyi all injével a tipikus ellenfél – nem is teljesen hibás logikával. A “b” változat lényege, hogy így jó esélyünk van ellenfelünk ÖSSZES zsetonjának elszedésére, amire sem az “a”, sem a “c” nem nyújt reális lehetőséget. A “c” esetén aránylag kevés rosszabb laptól kapunk megadást, az “a” változat viszont túl veszélyes lehet, hiszen ellenfelünk összes ászára, királyára, kézbepárjára, húzólapjára hatalmas implied oddsot adunk, és még a gyenge lapok kétpárosodásának drága kifizetését is csak nagyon nehezen kerülhetjük el.
Természetesen a visszaemelés csak egy a lehetőségeink közül, vizsgáljuk meg a szokásosabb két variációt:
Dobás vagy megadás?
Ha ellenfelünk emel, de a lapunk, vagy a szituáció nem alkalmas az emelésre, akkor a dobásról kell döntenünk. Alapelv, hogy dobjunk minden esetben, ha a későbbi utcákon nincs a lapunknak játékpotenciálja! (A kezdőkézből várhatóan nem alakulhat ki olyan kezünk, amivel értékért játszhatunk).
Ha közepes méretű emeléssel nézünk szembe, akkor a megadásunkkal deep stack szituációban semmi más célunk nem lehet, mint a flop megnézése (kezünk kialakítására) vagy a késleltetett blöff: a float. A deep stack preflop játéknál azonban a floatot teljesen felejtsük el, mivel nagyon magas tétet kell majd betegyünk pozíción kívül egy kétséges valószínűségű dobatásért. A preflop megadásunk sem sugall ugyanis jelentős erőt, és ez a blöfföknél kritikus “fold equity”-t (dobatási értéket) nagyban csökkenti.
Ebben a helyzetben a megadásra általában alkalmas kezek: közepes vagy magasabb suited connectorok, összes pár, ászos kezek, K6+, Q7+, J8+. Természetesen ez csak egy kiindulási alap, ha ellenfelünk gyakran támad, akkor szélesíthetünk némileg rajta (hogy aztán preflop vigyük el a kasszát), ha ritkábban támad – és egyébként szeret limpelni – akkor szűkítsünk rajta.
Megjegyzés: A megadó lapok tartományának tágításánál általában erősebb stratégia a valamivel lazább visszaemelés! Vizsgáljunk meg egy másik példát!
Ellenfelünk viszonylag jó játékos, aki beült hozzánk, a sharkscope közepes nyerő regulárnak mutatja. Ellenünk is viszonylag jól teljesített rettenetesen agresszív pre- és postflop játékának köszönhetően. A kasszák nagy részében (60%-ban) emel, és a flopon nem habozik overbet all in menni, ha jónak érzi a helyzetet, akár emelésünkre visszaemeléssel is. Amikor lopni próbáltunk, az esetek felében overbet allin ment. Ennek a stratégiának köszönhetően sikerült most is majdnem kettő az egyhez arányú zsetonelőnybe kerülnie velünk szemben.
A vakok: 40-80.
Zsetonok: Hero 1150, Villain 1850
Lapjaink:
Ellenfelünk 240 zsetonra emel. Mi a legjobb játék?
a. dobás, mert megvárunk egy jobb szituációt, hiszen ellenfelünk csak erősebb kézzel adná meg a visszatámadásunkat, a megadás pedig pozíción kívüli játékba kényszerítene minket
b. megadás, mert ha a flopon esik valami, akkor megpróbálunk felduplázni, hiszen van implied pot oddsunk a később bekerülő tétek miatt
c. visszaemelés all inig, mert esélyes kezünkkel vigyük a partit most dűlőre, és hátha nem lop annyit ellenfelünk később
Megoldás: az első válasz helytelen, mert túl sok időnk várakozni nincsen. Ha a dáma kilencet eldobjuk, mivel akarunk játszani? A második válasz sem jó, mert zsetonjaink majd 20%-ával megadni, hátha esik valami (ez kb. háromból egyszer következik be) nagyon gyenge játék! Az utolsó a helyes válasz, mégpedig azért, ami oda van írva.
A második példában ugyanaz az ellenfelünk, és a szituáció is hasonló.
A vakok: 25-50.
Zsetonok: Hero 1150, Villain 1850
Lapjaink:
Ellenfelünk 100 zsetonra emel. Mi a legjobb játék?
a. dobás, mert megvárunk egy jobb szituációt, hiszen ellenfelünk csak erősebb kézzel adná meg a visszatámadásunkat, a megadás pedig pozíción kívüli játékba kényszerítene minket
b. megadás, mert ha a flopon esik valami, akkor megpróbálunk felduplázni, hiszen van implied pot oddsunk a később bekerülő tétek miatt
c. visszaemelés all inig, mert esélyes kezünkkel vigyük a partit most dűlőre, és hátha nem lop annyit ellenfelünk később
Megoldás: az első válasz itt is helytelen, mert túl sok időnk várakozni itt sincsen. Ha a dáma kilencet eldobjuk, mivel akarunk játszani? Az azonos színű dáma-kilences sokféleképpen javulhat, és jó esélyünk van a kifizettetésére. A harmadik válasz sem teljesen jó (noha nem akkora nagy hiba), mert ekkora overbetet itt csak az igazán erős kezek adnak majd meg, amik viszont gyakran dominálni is fognak minket. Adjunk meg – nem csak kizárásos alapon, de azért is, mert nagyon komoly feltételes esélyünk lesz egy agresszív ellenféllel szemben.
Mint láttuk, nagyvakból kezdő szinten is számos szempontot kell figyelembe vennünk, ha eséllyel akarjuk felvenni a harcot a különböző lopási stratégiákkal.
Kiismerhető lopási stratégiájú ellenfeleket kíván a Heads Upban:
Wasp
forrás: http://www.onlinepokerhu.com