Heads Up Sit and Go Suli VI.
1/2. rész
(középhaladó és haladó szint)
A HU SNG Suli jelen része nem kifejezetten a kezdő játékosoknak íródott. Bár szó nincs arról, hogy olyan nagyon bonyolult dolgokat tárgyalnánk, amiket nem értenének, azonban két okból sem ajánlom nekik, hogy e cikk útmutatásai alapján kezdjenek el stratégiát kialakítani. Az egyik ok az, hogy gyakorlati oldalról az értékért játszás feltétele az ellenfél licitjének helyén értékelése, ami véleményem szerint a kezdő játékosoknak nehézséget okoz, a másik indokom pedig az, hogy elméleti szempontból a túl sematikus értékért játszás könnyen olvashatóvá teszi a lapjainkat, ami átgondolatlanul alkalmazva nagyon veszélyes – tehát negatív várható értékű – lehet.
Mit jelent az értékért játszás?
Definícióm szerint az olyan taktikai elemeket nevezhetjük értékért játszásnak, amikor úgy ítéljük meg, hogy mutatáskor erősebbek leszünk, ezért arra törekszünk, hogy licitjeinkkel emeljünk a kassza méretén.
A pókeres szakirodalomban első sorban a Value Bet (értékért emelés) szerepel az értékért játszás szinonimájaként, de én ide sorolok minden olyan licitmintát, amivel a lapjaink értékét az ellenféllel ki akarjuk fizettetni. (Ide tartozik például egy gyakran dobó, de gyakran sokat emelő ellenfélnél a passzolás is)
Az értékért hívás a pókerjátéknak egy olyan alapösszetevője, amit egy jó játékosnak folyamatosan szem előtt kell tartania. A heads upban még kritikusabb a helyzet, hiszen jó ellenfélválasztással könnyen mérkőzhetünk meg olyan játékosokkal, akikkel szemben a fő stratégiai fegyverünk az értékért játszás lesz, és ez a fajta ellenfélválasztás egy – legalább közepesen erős játékosnak – biztos profitot eredményez.
Amikor értékért hívunk, akkor arra számítunk, hogy ellenfelünk legalább megad, és mi visszük a kasszát, ha mutatásra kerül sor. Fontos megértenünk, hogy nem csak ez az egy eredménye lehet az adott licitnek. Az egyszerűség kedvéért beszéljünk river illetve legfeljebb két emelésre elegendő mozgásterű szituációkról.
A lehetséges kimenetelek:
– Emelünk, az ellenfél eldobja a lapját, mert nyilvánvaló lesz számára, hogy rosszabbul áll
– Emelünk, az ellenfél megadja a tétet
nyerünk
veszítünk
– Emelünk, az ellenfél visszaemel
Eldobjuk a lapjainkat
Megadunk és veszítünk
Megadunk és nyerünk
Mint láthatjuk, egy egyszerű river emelésnek is hatféle kimenetele lehet, ebből azonban csak kettő kedvezőbb a számunkra, mint az, hogy ellenfelünk passzolására mi is passzolunk. Természetesen a kimenetelek valószínűsége nem egyforma, sokkal valószínűbb például, hogy egészséges mértékű emelésünkre ellenfelünk a nyilvánvalóan vesztes lapjaitól olcsón meg tud szabadulni.
Amikor a pókerben emelünk a kasszán, az ellenfélnek lényegében egy fogadást ajánlunk fel, hogy csak a saját két lapunkat ismerve jobb kezünk alakul ki a riverre, mint neki. Az ellenfél a megadásról azonban nem csak a lapjai becsült nyerési esélye, illetve az alapján a tét alapján dönt, amit a fogadás tárgyaként felajánlottunk, hanem a kasszában már bent levő, és a jövőben belekerülő téteket is figyelembe veszi.
Ennek a jelentősége abban áll, hogy teljesen más pozícióból kell az emelésről dönteni, mint mi a megadásról. Ellenfelünknek például (csak zsetonszámban gondolkozva) meg kell adnia a fél kasszányi river hívásunkat, ha megítélése szerint négyből legalább egyszer nyerné a leosztást. Mi azonban – ha a fold equity-t elhanyagoljuk – nem tehetünk be plusz tétet, csak abban az esetben, ha több mint 50%-ban nyerjük a leosztást! Ennek magyarázata az, hogyha biztosak vagyunk abban, hogy mutatásig megy a parti, akkor a kasszában levő pénz sorsa már eldőlt. Az erősebb kezet felmutató játékosé lesz – ezzel semmit nem tudunk tenni. Ebben az esetben tehát a (nem blöffcélú!) fél potos river emelést prezentáló játékos azt mondja: „több mint 50% esélyt adok arra, hogy jobb lapom van, mint neked!”. Aki megadja ezt az emelést, azt feleli erre: „Én viszont legalább négyből egyszer jobb leszek nálad!”.
Ha ezt végiggondoljuk, beláthatjuk azt a furcsa dolgot, hogy a heads upban a riveren az értékért történő emelésnél egyáltalán nem igaz szükségszerűen az a pókeres ökölszabály, hogy jobb lap kell a megadáshoz, mint az emeléshez!
Tendenciák
Az értékért játszásban is felismerhetők bizonyos tendenciák, azonban természetesen itt is sokkal fontosabb ellenfelünk stratégiájának a beazonosítása, mint a mezőnyhöz igazított stratégia erőltetése.
Értékért játszás védekező oldalról – Alacsonyabb buy in szinteken
Jellemző értékért játszási taktika első licitálóként a lap megérkezésekor az emelés kihagyása, aztán a mögépasszolást követően a riveren a lehető legnagyobb licit betolása, „hátha megadják a hívást” elven. Szintén gyakran előfordul, hogy nem mer nagyot hívni az ellenfél, nehogy eldobjuk, és végig miniraiseli az összes utcát, hogy aztán riveren overbettel próbálkozzon. Alapvetően mindig legyen gyanús, ha ellenfelünk eltér a szokásos licitjétől!
Értékért játszás támadó oldalról – Alacsonyabb buy in szinteken
Ellenfeleink gyakran inkább kifizetnek egy nagyobb emelést, mint egy kisebbet. Ez nem tűnik túl logikusnak, azonban az ő szempontjukból vizsgálva a helyzetet, érthető lehet, hogy megpróbálnak blöfföt fogni. Emiatt még a legalacsonyabb szinteken is figyelnünk kell arra, hogy milyen az asztali imidzsünk. Nem kell a dolgot túlkombinálni, ellenfeleink általában nem túl mélyen elemzik a helyzetet. Nagyjából elég, ha a legutóbbi 10 osztásban mutatott licitjeinkre emlékszünk. Ha éppen sokat emeltünk, akkor ideális a helyzet egy nagyobb értékért hívásra, ha viszont keveset, akkor fontoljuk meg alaposan azt a licitméretet, amit még épp megad az ellenfelünk. Ökölszabályként: licitjeink még óvatos ellenfelekkel szemben se menjenek a flop 50%-a, turn 40%-a, river 25-30%-a alá. Ennél kisebb emelések esetén az 5-10-20-30 dolláros szinteken már nem nő a megadási hajlandóság annyival, mint amennyivel csökkentjük az utolsó hívásunk értékét. A túl alacsony hívások ráadásul blöfföt, vagy feltételes esély alapú megjátszásokat indukálhatnak, amivel még a gyenge ellenfelek visszahívása esetén is bajba kerülünk, hiszen fogalmunk sem lesz, melyik eset állt elő.
Tendenciák magasabb szinteken:
Ne alapozzunk a tendenciákra! A magasabb vakszintek jellemzője, hogy a játékosok megpróbálnak alkalmazkodni. Szerencsénk, hogy gyakran nem hozzánk alkalmazkodnak, hanem a mezőnyhöz, és emiatt kész stratégiával érkeznek. Nézzük meg, mit csinál az ellenfél az overbetre (lehetőleg még az alacsonyabb vakszinteken), és mit csinál az alulhívott kasszára. A játékvezetésünket igazítsuk ellenfelünk becsült stratégiájához: viszonylag kevés olyan játékossal találkozunk, aki a parti elején megtévesztésből máshogy játszik, mint ahogyan azt a végén tervezi.
Value bet a különböző utcákon
Értékért játszás preflop:
Az osztógombról a pozíciós hátrányt szokásosan miniraise-el (vagy azt egy-két kisvakkal meghaladóan) érdemes kifizettetni az első két vakszinten. Ha nem csak pozíciónk van, de lapunk is, akkor vizsgáljuk meg ellenfelünk becsült licitnagyság érzékenységét. Ha úgy ítéljük meg, hogy ellenfelünk valószínűleg megad bármekkora – még épeszű – emelést, akkor bátran emeljünk 4-5 vakra. Ha ellenfelünk figyelmesnek tűnik, akkor preflop ne térjünk el a szokásos emelési mértékünktől. A későbbi utcákban jóval nagyobb érték van, nem érdemes túl korán elárulni a lapunkat. Ha ellenfelünk pre- és postflop kiemelkedően magas agressziófaktorral rendelkezik, akkor kivételként a megadás is az értékért játszás része lehet. Ennek feltétele elsősorban a nagyon magas donkbet arány!
Nagyvakból is lehet – két esetben – szó az értékért hívásról, ez a limpelésre ráemelés, illetve az emelésre visszaemelés köre.
A preflop visszaemelés és a majdnem jó lapok
Az említett második preflop változattal kezdem, mivel ez meglehetősen ritka. Ennek oka, hogy még az ász-bubi vagy a közepes pár jellegű kártyákkal is orosz rulett lenne egy agresszív ellenféllel szemben. A probléma ugyanis az a „majdnem prémium” lapokkal, hogy viszonylag gyakran kapunk 4bet allint az emelésünkre. A 4bet allin range viszont nagyon polarizált lesz! Az ilyen visszaemelésekben benne vannak a párok, a KT+, AQ+ lapok (érthető hogy ász kicsivel nem szeretnek a tipikus játékosok visszaemelni, hiszen azzal könnyen kerülhetnének dominált helyzetbe).
A heads upban a gyenge ellenfelek nagyjából zéró eséllyel dobják el a „majdnem prémium” range-ünknél erősebb kártyáikat, viszont szívesen visszatámadnak velük. Ha ellenfelünk 4bet allin megy velünk szemben, akkor becslésem szerint még 50%unk sem lesz átlagosan egy nyolcas párral, vagy egy ász hetessel! Természetesen a pot odds miatt rákényszerülhetünk a megadásra, de ez nem teszi indokolttá a visszaemelésünkben rejlő hibát.
Limpelésre ráemelés
A sokat limpelő ellenfél a szakkönyvekkel szemben viszonylag kellemes ellenfélnek számít. (bár több könyv írja, hogy sokat limpeljünk, de ez csak egy bizonyos típusú ellenfél ellen jó taktika, az ellen akit kis kasszákkal akarunk postflop lejátszani, és rettenetes bután vagy agresszíven reagál a preflop lopásainkra). Ha ellenfelünk sokat limpel, erős lehet bennünk már néhány leosztás után is a gyanú, hogy szeretne minden vacakkal flopot nézni, hátha eltalálja az asztal.
Amennyiben olyan kártyáink vannak, amivel szemben erős reverse pot oddsa lehet (tehát amivel dominálhatjuk őt akkor is, ha lapot kap), ne habozzuk preflop kifizettetni a kíváncsiságát! A limpelésre ráemelés mértéke viszont – talán ezt a cikk olvasóinak mondanom sem kell – soha ne legyen miniraise. (az egyetlen kivétel: prémium lap shortstack szituációban figyelmetlen – mafla – ellenfellel szemben) Az egészséges méretű hívás 3 nagyvaktól (ez még picit gyenge) akár 10 nagyvakig is terjedhet.
Flop értékjáték:
Ez egy nagyon komplikált helyzet, sajnos e cikk kereteit némiképp meghaladja, de később még visszatérünk rá.
Lényegében három lépésből áll:
1. Becsüljük meg ellenfelünk laptartományát – lapjainak erősségét a preflop és (az esetleges) flop licit alapján.
2. Vizsgáljuk meg, fennáll-e valamilyen értékszituáció.
3. Becsüljük meg a támadásunk szükséges mértékét aszerint, hogy ellenfelünknek ne legyen optimális játéka: ne hagyjunk elegendő teret a javulásra, és ne tegyük könnyűvé a dobást.
Ha ebből a három lépésből bármelyik hiányzik, nem tudunk értékért játszani. Ez esetben a hívásunk nem kizárólag értékért, hanem információért, illetve dobásért is megy, és az az információ, hogy „meg voltam verve” gyakran nem éri meg az árát.
Turn értékjáték
A turnön vizsgálnunk kell a minket riverre lejavuló kezek nyerési esélyét. Ha az asztalon három egyszínű kártya van, vagy olyan lap, ami egy lyukkal 4 hosszú sort ad, az alapfeltételezésünk a húzókéz legyen. Érdemes ilyenkor csak kicsivel túlemelni ellenfelünk feltételezett pot oddsát.
A legtöbb „ügyfelünk” az izgalomkereső közönségből származik, talán valamennyire még játszani is tudnak. Ezek az ellenfelek gyakran képesek egy utcát előre gondolkozni (ha leesik a negyedik szín: nyerek), azonban feltételezik, hogy hasonlóan rosszul játszunk, mint ő maguk (nem gondolják végig, hogy ki lesz az, aki négy egyszínű asztali kártya esetén megad egy hatalmas tétet)
A Turn értékjáték kulcs a visszafogottság. A legritkább esetben kell potbetet alkalmazni, és kizárólag a soha nem dobó ellenfelek és alacsony preflop hívási szituáció esetén alkalmazandó az overbet.
River értékjáték
A river value bet kapcsán szembesülünk legerősebben a cikk elején említett ellentmondással: az emelő lapjaink tartományát (és az emelésünk mértékét!) úgy kell megválasztanunk, hogy a megadásra alkalmas lapok laptartományának terjedelme legalább kétszeresen meghaladja azoknak a lapoknak a számát, amik megvernek minket!
Ha ezt nem tudjuk megvalósítani, akkor nem beszélhetünk value betről – és ezt az ökölszabályt értékért hívás esetén érdemes szem előtt tartani.
Legkönnyebb helyzetben a value bet mértékének megválasztásakor tehát a riveren egy lazán megadó ellenféllel szemben leszünk, legnagyobb problémákat a riveren feszes agresszív (gyakran passz-emelést játszó) ellenfelek jelentik.
A laza ellenfél szinte bármivel megad, mi azonban értékért csak jó lapokkal támadunk. Ez természetesen már önmagában rentábilissá teszi ebben a szituációban a river emelésünket. A rosszul megválasztott emelési mérték azonban ebben az értékszituációban is zavarba ejtő helyzetet generálhat: az ellenfél úgy érezhet, hogy elkötelezte versenyét e mellett a kassza mellett, és ezért visszatolhatja ránk az összes zsetonját. Ilyenkor igazából csak találgatni lehet, hogy hibázott-e ellenfelünk, vagy csapdát kellene játéka mögött gyanítanunk. A találgatásban mindenesetre segít, ha az erős lapjait gyakran megpróbálta eltrükközni korábban, vagy ha a tilt jeleit észleljük ellenfelünkön.
A cikk második felében az értékért hívás eseteit vizsgáljuk meg, és egy konkrét szituációt elemzünk ki.
Sok river megadást kíván a heads upban:
Wasp
forrás: http://www.onlinepokerhu.com