Heads Up terminológia, nyerési esélyek és a Pot Odds számítás alapjai a HU-ban
(Nehézség: kezdő szint)
A cikk első felében bemutattam az indulólapok egymáshoz viszonyított erejét, és javulásuk esélyét, ezért átfutása kezdő játékosainknak a SNG suli e részének megértéséhez feltétlenül ajánlott, mielőtt a kasszamérettel való összevetésbe belemennénk.
Miért kell az oddsot számolgatni? Nem elég annyi, hogy jobb kártyáink vannak?
Nos, a válasz röviden valóban „elég” lenne, kicsit bővebben azonban: „korántsem elég”. A Heads Up sit and go-k során ugyanis minden más játéktípusnál gyakrabban nézünk szembe olyan helyzetekkel, amikor nemcsak hogy nem a legjobb, de kifejezetten gyenge kezekkel kell játszanunk magas kasszákért – és ezt semmiképpen nem kerülhetjük el.
Mint azt korábban láthattuk, vannak olyan szituációk, amikor nem a legjobb lappal licitálunk, hanem egy olyannal, ami bizonyos valószínűséggel jobb illetve rosszabb, vagy olyannal, aminek bizonyos valószínűséggel javulnia kell a parti megnyeréséhez. A gyenge lapokkal történő licitálás a Heads Up szerves részét képezi, így nem mellőzhető a nyerési esély a kasszamérettel történő összevetése, azaz a Pot Odds számítás.
Az eredeti megfogalmazás (Sklansky – A póker elmélete) szerint a Pot odds nem más, a kassza által számunkra a megadáshoz meghatározott esély, amit a megadáshoz szükséges összeg és a kassza arányában szokás meghatározni.
Tételezzük fel például, hogy – hibás játékkal – azt tervezzük, hogy más verseny struktúrájú játék alapstratégiájához hasonlóan, amíg alacsonyak a vakok, megvárunk megadogatásra illetve emelésre egy erős kezdőkezet, amivel aztán agresszívan licitálva elnyerjük ellenfelünk zsetonjainak többségét. Ez a kezdőkéz legyen az AQ+ (ász dáma vagy jobb), TT+ (tízes pár vagy jobb) laptartomány. Ezt ez elképzelést egy teljes létszámú (tízfős) asztalon tulajdonképpen kockázatmentesen követhetjük, hiszen mivel minden 25 leosztásból átlagosan egyszer kapunk efféle lapot így várhatóan csak 3,5 nagyvaknyi zsetonunk bánja a várakozást – ez deep stack játékban tényleg elenyésző. A Heads Up-ban azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy minden körben be kell majd tennünk vagy egy kisvakot, vagy egy nagyot! Ez – ellenfelünk tipikusan alkalmazkodó játékát feltételezve – egy fillérrel sem kerül majd többe számunkra, mint 20 nagyvak, ami stack-ünk majd egyharmada volt. Arról nem is szólva, hogy mire számíthatunk, vajon mit fog az ellenfelünk tenni, ha hosszú hallgatás után agresszív játékvezetéssel megszólalunk? Könnyedén dob minden nem nagyon erős kezet, illetve el tudja engedni a lapját, ha a flop nem segíti őt megfelelően, tehát tipikusan ez esetben sem nyerünk majd ezzel a taktikával többet, mint amennyi ellenfelünknek a lopás céljából betolt zsetonja volt.
Világos, hogy kénytelenek vagyunk tehát a Heads Up-ban kevéssé finnyás kezdőkéz stratégiával is játszani. Ez már csak annál inkább is igaz lesz, mert – mint az előző cikkben bemutattam – két átlagos kezdőkéz közötti nyerési esély preflop nem több mint 60-40% ami majdhogynem a pénzfeldobás kategóriája. (Én például jónéhány ellenféllel szemben bizonyos szituációkban minden lapomat megjátszom pozícióból. Kezdő játékosainknak ezt mégsem javaslom, mert ha rossz ellenféllel szemben tesszük, biztos út lesz a vereséghez.)
Banki esély
Akik az előző cikket átolvasták, azok hasonlóságot vélhetnek felfedezni a pot odds és a nyerési esély (pl. out) számítás között. Ez a benyomás nem a véletlen műve – a két számítás szorosan kapcsolódik egymáshoz!
A pot odds (kasszához kapcsolódó banki esély) számítás segítségéhez megbecsülhetjük, hogy mekkora a kockázat nyereség ráta egy adott tét megadásához. A pot odds számítást a szerint végezzük, hogy megvizsgáljuk, mekkora az adott kassza, és mennyit kell megadni a játékban maradáshoz. Így a kisvaknak a megadáshoz (ante nélkül) mindig 3:1-hez lesz a pot oddsa, hiszen a jelenlegi pot egy kis vak + egy nagyvak (a nagyvak tipikusan két kisvak), tehát három kis vakért történő játékért kell egyet megadnia. Ezért szokták azt a Heads Uppal foglalkozó szakirodalomban általános elvként megfogalmazni, hogy a nem túl agresszív ellenfelekkel szemben a kis vak legalább adjon meg bármely két kártyával, hiszen a későbbi utcákon pozíciós előnye is lesz a preflop remek banki esélyen túlmenően.
Természetesen nem tudjuk pontosan megmondani, mi van ellenfelünk kezében, azon kezek összességét, amit becslésünk szerint kezében tarthat laptartománynak, vagy másképpen „range”-nek szokás nevezni. Ebben természetesen egy-egy lapkombináció nem egyforma eséllyel fordul elő, hanem az előfordulási gyakoriság, és ellenfelünk lejátszási mintái alapján súlyoznunk kell majd a valószínűségeket.
Általában elég annyi becslésnek, hogy – például – ultraagresszíven játszó (egy adott utcán 100%-ban emelő) ellenfelünk támadását így értékeljük legjobb asztali párunk ellen: „kb. 50% eséllyel blöfföl, 30% eséllyel van egy párja, vagy még jobb lapja, 20% eséllyel valamiféle javulásra váró keze van”. Ezután megsaccoljuk lapunk esélyét e három kéztípus ellen, végiggondoljuk, hogy melyik licittel kb. várhatóan mennyit nyerünk illetve vesztünk az adott leosztásban, majd a rendelkezésünkre álló lehetőségek közül kiválasztjuk a legnagyobb várható értékkel kecsegtetőt.
Van még egy másik vonatkozása a pot oddsnak, ami pedig az előző cikkhez kapcsolódik: össze kell vetni azt az outok által meghatározott oddsokkal, és addig nyugodtan lehet licitálni, amíg a pot odds nála kedvezőbb esélyt nyújt – addig tehát bátran nyújtózkodhatunk, amíg a takaróink (oddsaink) érnek.
Bíztatásként meg kell említenem, hogy ez a gondolkodási minta a gyakorlatban nem annyira bonyolult, mint ahogyan az első pillantásra látszik, ugyanakkor az is egészen biztos, hogy e gondolatmenet megértése nélkül valaki sikeres játékos ma már nemigen lehet.
Induljunk ki abból, hogy tökéletes pókerjátékosok vagyunk, és röntgenlátásunk segítségével a flopon ki tudjuk találni a minket all inre tevő ellenfelünk kártyáit. Hogyan kellene licitálnunk ez esetben az emelésére? Sok játékosnak – elsősorban alacsony téteken – még ez is gondot okozna, noha az outok és a pot odds becslése lenne ez esetben az egyetlen eszköz, amire a hand nyereséges megjátszásához szüksége lenne.
Az utcák által meghatározott esélyszámítás alapjai
Az egyszerűbb esetről a bonyolultabb felé haladva az utolsó licitálási utcától – a rivertől – visszafelé mutatom be a pot odds számítás elvét, és működését.
Pot odds a riveren
Ha a Póker Elméletében említett példánál maradunk, akkor olyan ötven dollár nagyságú kasszában, ahol az utolsó tét 10 dollár volt, a kassza a megadáshoz öt az egyhez esélyt ajánl számunkra. A teendőnk csak annyi, hogy találjuk ki, a nyerési esélyünk alacsonyabb, vagy magasabb, mint 5 az 1-hez, amennyiben magasabb, adjunk meg, amennyiben alacsonyabb, dobjunk. Amennyiben tehát például csak egy blöfföt verünk meg, akkor azt kell megbecsülnünk, mennyi az esélye annak, hogy ellenfelünk beleblöfföljön a kasszába – nagyobb-e ez az esély az adott szituációban, mint 1:5.
Ha olyan kezünk van, ami a lapok egy bizonyos hányadánál jobb, míg egy másik részénél rosszabb, akkor azt lesz szükséges megbecsülnünk, hogy ellenfelünknél mekkora eséllyel van jobb és rosszabb kéz (a rosszabb kezekbe bele van értve természetesen az üres blöff is) és ez alapján kell a megadásról döntenünk.
Pot odds a turnön
A turn licit jóval komplexebb, mint a river – legalábbis ebből a szempontból – hiszen ellenfelünk emelése jelezheti, hogy hátul vagyunk a partiban, de ugyanakkor vezetésünk esetén értékkel is bírhat. Ha pontosan meg tudjuk becsülni, hogy mekkora valószínűséggel áll elő egyik és másik helyzet, illetve, ha hátul vagyunk, mekkora eséllyel húzzuk ellenfelünket túl a riveren, akkor könnyen dönthetünk a turn megadásról.
Nagyon gyakran azonban olyan kezünk van, aminek erősödnie kell a valószínű nyeréshez. Várhatóan tehát hátul vagyunk és nem fogjuk megnyerni a kasszát erősödés nélkül, de bizonyos kártyák érkezése esetén kezünk a riveren (biztos, vagy valószínű) nyerő – tehát nút vagy az adott szituációban aközeli – kézzé alakulhat. Ekkor, ha egy emelés megadásáról kell döntenünk, össze kell vetnünk a nyerő kéz kialakulásának esélyét a kasszában levő zsetonokkal, és azok arányával, amiket a megadáshoz majd nekünk kell betennünk. E számítás után kijön számunkra a megadásnak egy úgynevezett várható értéke (EV – azaz „expected value”). Ha ez a várható érték készpénzes játék (vagy meredek kifizetési struktúra esetén) pozitív szám, akkor a megadás helyes döntés, ha negatív, akkor dobni kell.
Megjegyzés: a turn megadás esetén érdemes figyelembe venni a riveren várhatóan a kasszába kerülő téteket, ha olyan lapunk van, amivel a kész kéz esetén szívesen látnánk magas kasszát. Ez azonban az implied odds témaköre, ami következő cikkünk témáját adja.
Pot odds a flopon
A döntés alapja ugyanaz, mint a turn pot odds számolásnak, azonban két utcát kell figyelembe vennünk, és az ellenfélnek is van – egy távoli – esélye, hogy más, backdoor lapokkal vissza- illetve lejavuljon minket.
Önálló feladatok:
Ez volt eddig az elmélet, ami reményeim szerint valóban érthető lett. Nézzük meg, hogyan alkalmazza ezt a logikát egy pókerjátékos a gyakorlatban! Megjegyzések: ellenkező jelzésig tételezzük fel, a jövőben, hogy a „read”-ünk (laptartomány értékelésünk) az ellenfélről tökéletes, tehát nem kell tartanunk véletlenszerű lapoktól, és a valószínűtlen backdoor handekektől sem. Tekintsük továbbá nem relevánsnak, hogyan jutottunk el eddig a helyzetig, kizárólag a döntési szituációból akarjuk kihozni a maximumot – tankönyvi jellegű, tehát a végtelenségig leegyszerűsített példáinkban.
1. példa – gyenge lappal a riveren:
Hibás játékkal a riverig keveredtünk agresszív (mániákus) ellenfelünkkel szemben egy különböző színű négyes hatost tartva kezünkben – és mindössze egy utolsó párunk lett asztali kísérőkkel. Becslésünk szerint ellenfelünk ebben a river szituációban ötből egyszer beleblöfföl mindenféle lap nélkül (magas lappal) a kasszába, míg a másik négy esetben viszont nálunk jobb lapja van, és emiatt emel. A kassza a riveren már 1000, de ellenfelünk előtt a rosszul méretezett licitek miatt mindössze 200 maradt. Ellenfelünk be is teszi maradék zsetonját, ahogyan azt vártuk tőle.
Meg kellene adnunk a hívást? Gondolkodási idő maximum 1 perc.
Megoldás:
Megadáskor a kassza 1000+200 zseton, amiért való játék 200 zsetonunkba kerül. A pot odds tehát 1200:200, azaz 6:1. Mivel a nyerési esélyünk ennél becslésünk szerint jobb (4:1 – mivel ötből egyszer nyernénk), meg kell tehát ennek alapján adnunk a hívást, hiszen több zsetont nyerünk – átlagosan, azaz „hosszú távon” – a megadással, mint amennyit megspórolunk a valószínű vesztés miatti átgondolatlan dobással.
2. példa – Fülig Jimmy (mint Hero) Piszkos Fred ellen az Elintéző műintézményben:
Vizsgáljuk meg az alábbi leosztást:
Ebben a borzasztó rossz kocsmai partiban nagyon furcsán alakult a licit. Amikor azonban az aznapi utolsó játszmában utolsó 500 dollárjával all in ment Villain Hero ellen, jólelkű és részeg ellenfelként Hero feltett kérdésére elárulja, hogy jobban tenné, ha dobna, mert bizony a dáma párnál is erősebb lap van a kezében, tehát vagy király párt, vagy ász párt rejteget – és mivel mostanában az összes ilyen lapját elverték ezért inkább kockázatmentesen megelégedne annyival, mint ami a kasszában van semmint flopot nézne. Így tehát Hero megspórolhat magának egy felesleges tétet. (még azt is hozzáteszi, hogy dobás után megmutatja a lapját, és ha kiderülne, hogy nem mondott igazat, akkor Heroé lehet a kassza)
Hero megpróbálta összeszedni a HU SNG suliban tanult ismereteit, és érzelmi alapon hozott döntés helyett, ezúttal kivételesen eltöprengett, hogy hogyan tovább, majd némi gondolkodás után mindenki meglepetésére „ha kicsi a tét, a kedvem sötét” felkiáltással megadta az utolsó tétet.
Kérdés: Vajon helyesen döntött annak tudatában Hero a megadás mellett, hogy csúnyán dominálják? Ha igen, miért, ha nem, miért nem? Gondolkodási idő maximum 2 perc.
Megoldás:
A feltételezhetően egyforma eséllyel előforduló ászok és a királyok ellen átlagosan nagyjából 76%-ban veszíteni fog Hero lapja (király pár ellen van 33% esélye, ász pár ellen azonban csak 13%-a van), azonban észre kell venni, hogy 2500 zsetonért csak 500-at kellett megadnia (ami a teljes kasszának mindössze csak 16%-a lesz). A megadás ez esetben jó döntés tehát bármely olyan laptartomány ellen, ami nem túlnyomórészt csak ász párt tartalmaz. A szerencse tehát forgandó, kivéve, ha Tuskó Hopkins keveri a kártyát – nincs biztos lap, hanem csak nyerési esélyek vannak.
3. példa. Miért emelünk preflop, ha a flopon izzadnunk kell?
Erős ellenfelünk a flopon all in tesz minket (1400 zsetonos kasszába belehív nyolcszázat, és pont ennyink van). Gyanítjuk, hogy ellenfelünknek asztal feletti (over) vagy legjobb asztali párja van esetleg valamiféle húzó lapja – nekünk azonban van egy nut flöss húzónk érkezett (a kezünkben levő azonos színű káró ász-királyunkhoz a flopon még két káró esett le, tehát már csak egy lap leesése kell a flöss kialakításához) és úgy véljük a lapunk megérkezésével nyerhetnénk – azonban nincs az asztalon sor esély.
Mit tegyünk? (hány outunk van körülbelül? Mennyi a nyerési esélyünk? Mennyi a banki esélyünk?) Gondolkodási idő maximum 3 perc.
Megoldás:
Végezzünk el egy gyors becslést: nyolc vagy kilenc outunk van a flösshöz, illetve további 6 potenciális out ászhoz vagy királyokhoz ami elég lehet ellenfelünk lapjától függően (számoljunk az egyszerűség kedvéért e 15 helyett 11-el, hogy belekalkulálhassuk a félreértelmezett flöss húzókat, a nagyon erős (AA-KK) kezeket, a szettes lapok flullra húzásának esélyét és a backdoor fullokat is. ) – ez azonban így is az ökölszabály szerint legalább kb 40% (a valóságban 42%) nyerési esélyt ad, ami nagyjából 1:1.5 oddsot ad. Ha nincs kedvünk számolgatni, viszont olvastuk a korábbi cikket, és tudjuk, hogy a flösshöz az esélyünk 1.9:1 (tehát valamivel kevesebb, mint három esetből egyszer bejön), akkor már önmagában ezzel is összevethetjük a banki esélyt, ami viszont jobb, mint 2.5:1-t kínál (2200 kasszában levő zsetonhoz 800-t kell megadnunk), különösen hogy ezen felül még az ász királyos magaslapunkhoz érkező ász vagy király is nyerővé változtathatja kezünket (feltételezve persze, hogy ellenfelünk overpárja nem ász illetve királypár, nincs már szettje vagy két párja), Általánosságban véve tehát ez a megadásunk nyereséges, ezért érdemes lenne mindenképpen megtenni, egyetlen kivétel lenne ez alól, ha nagyon-nagyon gyengének ítélnénk meg ellenfelünket, és úgy látjuk, hogy másképpen biztosabban nyerhetünk – ez azonban csak rendkívüli eset lehetne, a főszabály ugyanis a megadás lesz.
A pot odds és az out számolás korlátai
A pot odds számítás tehát egy nagyon jó vázat adhat a döntéseinkhez, azonban nem helyettesítheti az önálló gondolatokon alapuló játszmaelemzést, ugyanis két nagyon komoly korlátjáról nem feledkezhetünk meg. Első probléma, hogy ellenfelünket soha nem tudjuk pontosan lapra tenni (nem tudjuk pontosan megmondani, mi van a kezében) hanem csak a korábban begyűjtött információink alapján találgathatunk, és a sokféle lehetséges lap a pontos nyerési esély becslését nagyon megnehezíti. A tapasztalat azonban persze segíteni fog nekünk valamicskét, tehát a Heads Up versenyek kritikus szituációiban – ami sok esetben a preflop allin elfogadását jelenti – helyes döntést tudunk hozni, és az is sokat egyszerűsít, hogy számtalanszor elég lesz csak a nut (verhetetlen) vagy kvázi nut (a várhatónál sokkal jobb – pl. sor vagy flöss kialakulása a riverre) lapokra húzás esélyét a kasszával összevetni.
Mindazonáltal nem tudom eléggé kihangsúlyozni, hogy a pot odds számítás ebben a formában csak a megadás és dobás viszonylatában segít dönteni – míg a legerősebb licit – az emelés – teljesen kimarad az elemzésből.
Hogyan alkalmazhatjuk mégis a pot odds matematikát a támadás esetére? A választ a reverse pot odds fogalma rejti.
Reverse pot odds avagy a félblöff mértéke
Mint azt említettem, van a pot odds számításnak egy olyan folyománya, ami sokkal érdekesebb és a heads upban hasznosabb megközelítés is, mert egyrészt a szakirodalomban nemigen lehet róla olvasni, másrészt átvezet a középhaladóknak írt feltételes esély és fordított feltételes esélyt tárgyaló jövő heti cikkeimhez: ez a reverse pot odds fogalma. (ez egy saját műszó az általunk felkínált banki esélyre) Gondoljuk végig kiindulási alapként a következőket: Amikor mi következünk a licitálás során, bármikor all in tehetjük ellenfelünket aktív stackjéig (aktív stack: a heads upban mindig a kevesebb zsetonos játékos stack mérete), ha akkora a kassza, hogy – amennyiben ő következne soron – emelésére a megadásunkat a pot odds önmagában indokolná, és ez esetben sem leszünk kívül a saját banki esélyünk adta kereteken!
Példa: Tételezzük fel a következő esetet: 1000-2000 zsetoneloszlásnál, 20-40-es vakoknál két végén nyitott, szivárványszínű sorhúzót floppoltunk, és becslésünk szerint csak a sorunk érkezése esetén nyerhetnénk. Ellenfelünkről csak annyit tudunk, hogy közepesen erős játékosnak tűnik (enyhén nyereséges) viszont a közösen játszott handek során nagyon-nagyon agresszívnek tűnt. Pozíción kívül vagyunk, és a kasszába már preflop belekerült 400 zseton, aminek nagyon nem örültünk, de a folyamatos emelések-visszaemelések miatt, ha játékban akartunk maradni, kénytelenek voltunk elfogadni ezt az általános kasszaméretet.
Tételezzük fel, hogy ezt a partit pozícióból kívül játszuk. Ellenfelünk sokat blöfföl és megfelelő kasszaméretek esetén jó érzékkel hív all int. Ha itt all in tesz bennünket, akkor nehéz döntés elő kényszerültünk: 2000-es kasszáért 800 zsetont kell megadni, ami nagyjából 3.5:1 banki esély arányt nyújt számunkra, azonban 3.2:1 eséllyel javulunk csak sorra, ami nagyjából a hibahatáron belül esik, tehát szinte mindegy, hogy megadunk, vagy dobunk, a várható értéke mindkét variációnak nagyjából ugyanannyi. Akár azonban meg is adhatunk – hiszen ellenfelünk sokszor licitál értéktelen kezekkel, tehát a várható érték enyhén pozitív, mindenesetre nagyon nem örömmel tennénk be az utolsó zsetonokat a kasszába. Ha ingyenkártyát kapunk, az ugyan egyfelől nagyon jó, de ha nem talál el minket a turn (és az esetek bő nyolcvan százalékában nem fol eltalálni) akkor bármilyen kis hívás esetén nagy bajba kerülünk, hiszen még egy fél potos emelésre sem lesz meg, még a legoptimistábban számolt implied oddsunk sem (implied odds: feltételes esély, bővebben a következő cikkben írok róla)
Mennyiben más a helyzet, ha mi nyitjuk meg a licitet a flopon? (vagy pozíción kívül játszunk, vagy ellenfelünk passzolt előttünk). Mint írtam van más lehetőségünk is, mint ingyenkártyákra játszani: használjuk ki a reverse pot oddsot. Ekkor ha betesszük az összes aktív zsetonunkat, ellenfelünknek nincs olyan licitje, amivel kilökhetne minket a nyerési esélyünk és a banki esélyünk által megadott határok közül! A legrosszabb ami történhet, hogy megad, és ez esetben vagy nyerünk, vagy vesztünk – a várható érték ez esetben a nulla körül ingadozik. A kétszeres overbetünk (kasszánál nagyobb emelésünk) azonban komoly erőt sejtet, ezt kész kéz nélkül nagyon nehezen adhatja meg ellenfelünk. Mekkora eséllyel van nála megadó lap? A flop nagyjából 1:3 eséllyel talál el egy játékost (de korántsem jelenti azt, hogy képes lenne vele egy erős játékos egy ekkora emelést megadni is – a gyenge játékosok természetesen veszélyesebbek most). Az esetek legalább kétharmadában dobásra számíthatunk, és besöprünk 400 zsetont, a többi esetben pedig olyan oddsokkal játszhatunk, amivel tulajdonképpen korrekt nyerési esélyeink lesznek a kasszához képest.
A félkész kezekkel történő emelést félblöffnek nevezzük – a pókerben általában sokkal célszerűbb ezt alkalmazni, mint valamiféle egyéb, sematikus mintát vagy az üres blöfföket. Félblöff nélkül nincs modern heads up játék!
Reverse pot odds vs pot odds
A reverse pot odds által adott esélyeket a haladóbb játékosok természetesen továbbgondolhatják: Vegyük az egyszerűség kedvéért példának ismét azt a helyzetet, hogy a flopon nut flösshúzót kapunk – ezúttal pozíción kívülről, úgy, hogy professzionális tudású játékos ellenfelünk kártyáiról fogalmunk sem lehet. Lehet nála nagyon jó lap, de lehet nála gyenge is, ugyanakkor a teljesen értéktelen kezeket, azaz az üres blöfföt – tételezzük fel – hogy kizárhatjuk nála.
Tudjuk, hogy ezen az utcán – itt és most – a nyerési esélyünk legalább 2:1-hez. Ha ellenfelünknek jó, de sérülékeny lapja van, és emiatt a flop passzunkra all in-ig emel, akkor – mivel a korábbi licitek miatt sajnos még nem nőtt elég nagyra a kassza – várhatóan most dobnunk kell. Lehet persze, hogy azért emel all in-ig, hogy gyengeségét leplezze, és kiüssön bennünket a kasszából egy megadhatatlan méretű emeléssel – a baj csak az, hogy nem tudjuk elválasztani egymástól a két esetet – hiszen ellenfelünk bármikor könnyen lejátszana minket.
Mi van viszont akkor, ha nem várjuk be passzívan a licitjét – hanem emeléssel védjük a lapunkat? Ha tudunk első beszélőként akkorát emelni, hogy ellenfelünk megadása a MI pot oddsunk határain belül marad illetve, ha úgy tudjuk emelésünket méretezni, hogy visszaemelése esetén is megadásunkkal a két utcás oddsunk határain belül tudunk maradni, akkor a pókerstratégiai célok közül egyet biztosan megvalósítottunk: kihasználhatatlan stratégiával játszottunk. Ellenfelünk akárhogy játszik vissza (dob-megad-emel) mi végig biztosak lehetünk abban hogy nem hibáztunk nagyot – hiszen egy olyan pot oddsot kínáltunk a saját lapunkra, amit bármely utcán elfogadtunk volna. Ebben az esetben élvezhetjük játékunknak azt az előnyét is, hogy agresszivitásunk miatt nem csak a nyerési esélyünk határain belül licitálunk, de a mienkénél potenciálisan jobb lapokat is el tudunk dobatni, amivel a kasszát azonnal besöpörhetjük.
Ez természetesen nem a legjobbnak mondható játék, azonban széles laptartományt a kezében tartó (laza), ugyanakkor agresszív, de dobásra jó érzékkel képes ellenfelek ellen ragyogóan működik és átvezeti játékunkat a számolgatós-megadogatós heads up stratégiákból az agresszív megközelítések felé.
Ne feledjük el azonban, hogy a reverse pot odds alapján történő licitálás nem teszi nyerőbbé az a gyengébb induló kezünket (ha ellenfelünknél például top szett van) azonban még így is eliminálhatjuk azt az előnyét, hogy magasabb tudásának és jobb pozíciójának köszönhetően kénye kedve szerint irányíthassa a kasszát – és félkész kezünkkel húzólapokat kergessünk több utcán át. Még ekkor is jobban járunk ugyanis, ha akkor tesszük be a zsetonjainkat, amikor van reális nyerési esélyünk (a flopon), és nem akkor, amikor már csak halvány lehetőségeink vannak (a turnön vagy a riveren).
Figyelmeztetés 1: Ne tegyük viszont be zsetonjainkat a reverse pot oddsra számítva gyenge lapokkal, ha ellenfelünk preflop viszonylag feszesnek tűnik! Ez biztos út lehet a vereséghez. A preflop feszes ellenfelek alig várják, hogy végre valami lapot kapjanak, és rákoppinthassanak a zsetonjaikat szarkaként dézsmáló ellenfelük orrára.
Figyelmeztetés 2: a revererse pot odds kihasználása tipikusan kezdő játékosoknak ajánlott stratégia a profi játékosok ellen. Ettől nem lesz nyereségesebb a játékunk ha végtelen nagy zsetonszámmal (illetve készpénzes alapon) játszunk, azonban a Heads Up Sit and Go-ban egyáltalán nincs így! A reverse pot odds által generált nagyobb zsetoningadozás megakadályozza, hogy ellenfeleink az apró előnyök nyújtotta lehetőségeket jobban kihasználva apránként lejátsszanak minket az asztalról.
Azok a kezdő Heads Up játékosok, akik számára az elmondottak kézenfekvők voltak, javaslom, hogy a következő cikknél is kapcsolódjanak be (a középhaladókhoz), mert az abban tárgyalt feltételes esély már az a témakör lesz, aminek vizsgálatával és megértésével nagyot léphetnek előre No Limit Heads Up pókerjátékokban, másrészt pedig a feltételes esély a nyereséges játék egyik nagyon könnyen megérthető alapköve.
forrás: http://www.onlinepokerhu.com