Buborékjáték 2. rész

Buborékjáték 2. rész

avagy „hogyan hajoljunk el a pofon elől?”

A Sit and Go suli korábbi részeiben eljutottunk az egy asztalos Sit and Go versenyek középjátékáig, sőt nekifogtunk a buborékjáték megalapozásának is. (Akik eddig nem tették volna, javaslom a cikksorozat korábbi részeitől való elindulást, sok minden helyrekerülhet, ami ezen cikk alapján furcsának hatna.)

Remélhetően néhányan átrágták magukat azért az előző, viszonylag szárazabb cikken, és mostanra nagyjából megy nekik a push-call-fold esélyek ICM alapú latolgatása. Ezek jelentőségét sokan megkérdőjelezték, és ezért bevezetésként – és bíztatásként most egy példával szemléltetem, hogyan szokott az ICM profitot hozni:

Teljesen átlagos játékosok vagyunk. Az átlagos eredményünk 10 partiból 7 kiesés, egy darab első, egy második, és egy harmadik helyezés. Ennek alapján – a szórakozásértéken túl – kár leülnünk pókerezni, hiszen (az átlagos 10%-os fee-t alapul véve) tíz partinként egy teljes beülővel leszünk szegényebbek, amin nem sokat javít a tipikusan elérhető 30-40%-is rakeback sem, hiszen semmi másra nem jó, csak hosszabbá teszi SNG bankroll-unk haldoklását. Ha viszont megtanuljuk használni az ICM-et, akkor viszonylagosan gyengébb (átlagos) játékunk ellenére meg fogunk tudni hozni legalább néhány olyan döntést, aminek az eredménye példánkban, a következő lehet:
A korábbi első helyünk megmarad (itt CL-ként letaroltuk az asztalt).
A második helyünk a befeszülésünk (60-40 előnyben megadási szituációk fel nem vállalása) miatt sajnos elúszik,
Azonban ugyanezen befeszülésünk miatt a buborékban kiesésünk helyett egyszer kiütik ellenfeleink egymást anélkül, hogy harca keverednénk és így becsusszanunk a harmadik helyre (ahonnan már javulni sem tudunk).
Ebben az esetben a helyezéseink: 1-3-3-3 (a korábbi 1-2-3 helyett) amivel 10 százalékkal javul az eredményünk, és nullás játékosokká váltunk (a korábbi vesztők helyett). Ez a 10%-os javulás az eredményességünkben nem tűnik jelentősnek, de rakeback megléte esetén akár komoly nyereséget tudunk felmutatni hosszú távon! Ha megnézzük a 100 dollár feletti grinderek statisztikáit, akkor azt látjuk, hogy többségüknek nem a többi játékos legyőzése miatti magas ROI hozza a hasznot, hiszen az náluk nulla (plusz mínusz néhány százalék), viszont a rakeback miatt SNG-nként szép stabilan csorognak hozzájuk a dollárok.

A mai „tippek és trükkök” a buborékban:

1.Tudjuk, ki ellen, mivel kell játszani.
2. Támadjunk lazán védekezzünk feszesen,
3.A türelem rózsát terem. Egyebet nem.

Kik az ellenfeleink?

A sikeres SNG játékossá válás talán legfontosabb tényezője ellenfeleink laptartományának felmérése a buborékban: mely lapokkal mennek all-in-re és melyekkel hajlandók azt megadni. Ha van a laptartományról konkrét elképzelésünk, akkor hatalmas előnybe kerülünk az alkalmi játékosokkal szemben: korrekt megadási/dobási döntést hozhatunk azért, hogy a pénzben mért nyereményünk nőjön (aki még nem tette volna meg, annak javaslom az előző cikk átfutását), illetve jól meg tudjuk határozni, mely lapokkal érdemes rájuk a vakjaikra emelni.

Kritikai észrevételként gyakran hallani játékosoktól, hogy nem lehet azok ellen ICM alapon játszani, akik nincsenek tisztában a modell által javasolt arányokkal. Ez tévedés.

Nincs más dolgunk, mint hogy minden partiban végig kell gondoljuk az alábbi szempontokat:

1. A konkrét leosztásban ellenfelünk érti-e a buborékjáték stratégiáját – dinamikáját?
2. Tisztában van-e egyáltalán ellenfelünk a pot-odds-al?
3. Van-e az asztalnál több olyan játékos aki hibásan hoz meg $Ev alapú döntéseket?

Az ellenfelünk, aki érti az ICM-et, vagy átgondolja a prize pool equity-t, feszesebb megadási és lazább támadási laptartománnyal bír, mint aki nincs képben. Ezek a játékosok a laptartományukat a kevés és a sok zsetonos játékosok helyzetének figyelembevételével állítják be. Akik nem értik mi történik, kizárólag a lapjaikat játsszák meg. Láthatunk olyant jó néhányszor, hogy a két sokzsetonos játékos hatalmas csatába keveredik, és szétosztják pozíciójuk $EV-jét a kevés zsetonos játékosok között. Ha úgy tűnik számunkra, hogy az asztalnál legalább két ilyen hibásan gondolkozó játékos ül, célszerű kicsit befeszülni, és kihasználni a pénzbe ülés megnövekedett esélyét. (ez egy kockázatos stratégia, akkor érdemes rájátszani, ha az asztal agressziószintje megfelelő a vakjaink mélységéhez.) Nagy néha olyan ellenfelekkel is összefutunk, akik – noha elegendően nagy a stack-jük – annyira nem értik a pot odds-ot sem, hogy a kevés zsetonos játékosok all in-je esetén a kassza harmadát (ritkábban negyedét) sem hajlandók megadni vakjaik védelmében. Ezek ellen a játékosok ellen kicsit lazítani érdemes a támadási laptartományon. Mindeközben természetesen a megadási laptartományon ellenük jelentőset érdemes szűkíteni, hiszen határozottan nem játszanak bármely két kártyával! Figyeljünk azonban a SNG korábbi szakaszában történtekre, jó játékosok néha életben tartják a buborékot csak azért, hogy a közepes zsetonszámmal bíró játékosokat kifoszthassák! (erre a taktikára később még visszatérek.)

Ha az előző cikkben írt ICM alapú támadási-megadási laptartomány meghatározást nem is gyakoroltuk be például a The Sit and Go Wizard kvíz funkcióját használva, korántsem vagyunk még a gyakorlati alkalmazás vonatkozásában reménytelen helyzetben. Ha van elképzelésünk ellenfeleinkről, sokkal jobban játszhatunk, mint az 50 dolláros szintig terjedő SNG játékosok 60-70%-a. Igazából szívem szerint 90%-ot írnék, hiszen a ténylegesen jó játékosok inkább a SNG suli célközönségénél magasabb szinten játszik, akik pedig ezeken a SNG-kon darálnak, annyi asztalon kattogtatnak, hogy (megosztott figyelmük miatt) az ICM alapú döntések könnyű prédáivá válhatnak.

Mivel adjunk meg, és mivel támadjunk?

Korábban említettem, hogy a számunkra osztott lapok jelentősége mind és mind jobban csökken, azonban természetesen tudnunk kell hogy mivel érdemes játszanunk. Az ICM kalkulátorok tipikusan a teljes laptartomány százalékában adják meg a szituációban játékra alkalmas lapok körét, viszont ez nehezen értelmezhető, emiatt én leírom lapra bontva is.

Amit tudnunk kell, hogy a legtöbb kis tétű SNG-ban a típusellenfél jórészt a lapját fogja megjátszani – valamilyen általa helyesnek vélt mechanikus séma alapján. (például: minden ásszal támad, ász tíz feletti lapokkal meg is ad) Ha mi ennél rugalmasabbak vagyunk, és figyelünk az asztali játék hullámzására, akkor információs előnyre teszünk szert velük szemben, amit aztán pénzbeli előnnyé is tudunk konvertálni.

Ellenfeleink csoportosítása

Állítsunk fel néhány csoportot, ellenfeleink megadó hajlandóságára a buborékban  mutatott játéka alapján: 1. Feszes ellenfél: TT+(inkább JJ+), AQs+, AK
2. átlagos játékos: hatosnál nagyobb párok, A9+, KJs, KQs
3. Laza: bármilyen pár, ászos lapok, K-6s+, K9+
4. Mániákus: bármilyen pár, ászos, királyos lapok, Q7+, mindenféle kapcsolódó azonos színű lapok, néha még rosszabb (bármely két lap – bár ez ritka)

Megjegyzés: ezek a laptartományok egyenlő stackek-re vonatkoznak, és nem különösebben bonyolult, azaz előzményektől mentes szituációkra. Megjegyzés2: A korábbi játékban mutatott kép keveset számít! Hiába láttuk ellenfelünk számtalan nagyon rossz licitjét korábban, számunkra most csak az számít, mivel emel, és mivel ad meg!

Mikor csapjunk le a nagy vakra?

Példánkban a nagyvak 7-8-szorosával rendelkezünk, mint ahogy ellenfelünk is. A kis vakban ülünk, előttünk mindenki dobott. Kérdés: Milyen lapokkal támadjunk?

1. Feszes ellenfél: Bármivel támadhatunk.

Ellenfelünk megadási tartománya mindössze 5-6 százalék. Minden 20. esetben adnak meg, biztosan megéri, nem számít, hogy feltehetően jobb lapokkal ad meg.

2. átlagos ellenfelek: Bármivel támadhatunk! Ellenfelünk ugyanis nagyon ritkán ad meg, ezért bőven megéri a ráemelés, hiszen a vakok ellopásával jócskán kompenzálhatjuk a mutatáskor történő vesztés emelt esélyét.

3. Laza ellenfél: lapjaink legjobb 30%-ával támadás nyereséges ellenük, tehát bármilyen párunk van, ászos lapunk, vagy K-9s+, vagy esetleg kapcsolódó azonos színű lapunk – akár 8-7s szintig is (!) megfelelő. Többnyire elvisszük a vakját, ha viszont nem, szükségünk lesz valamire a showdown-nál!

4. Mániákus (bármely két lap) ellenfelek: Ne kövessük el azt a hibát, hogy gyengébb megadó kezeik tudatában mi is lazítunk ellenük! Ez a (tipikus) hiba akkora lyuk a játékunkban, amit egy átlagos játékos semmivel nem tudhat betömni. Minimum hetes pár, vagy A9s (bármely két lapos megadó esetén: AQs+!) kell ellenük a játékhoz, hiszen a biztos showdown nem olyan dolog, amit kész kéz nélkül megnéznénk.

Típus dilemma: ránk emeltek amikor a nagyvakban ülünk!

Vehetjük ugyanezt a szituációt fordítottnak is, ekkor az a kérdés, hogy milyen lapokkal adhatjuk meg ellenfeleink push-át?

(Az ellenfeleinknek annyi fogalma általában lesz a játékról, hogy lazábban pusholnak mint megadnak)

1. Feszes ellenfél. Tipikusan hetes párnál, vagy ász tizesnél jobb lapokkal támad. Nem sok lap van, amivel játszhatunk ellene (kb 1%), tehát az automatikus válasz a dobás. Ha mégis megadunk akkor azt dáma párral, vagy jobbal tegyük, de szituációtól függően még a dáma pár is kevés lehet!

2. Átlagos ellenfél: elég neki támadáshoz az ötös pár, vagy A8+ és a KQ. Dobjunk. (nagyjából 2% a tartási laptartományunk) Ha mégis bubi párnál jobb van a kezünkben, akkor viszont megadhatunk ellene, és reménykedjünk.

3. Laza ellenfél: bármilyen párral támad (még a kettes párral is!) és elég neki az A-5, KJ+ (A-x, K-T is néha). Ellene megugrik a tartásra alkalmas lapok köre (nagyjából 4%-ra): elég kilences pár vagy jobb, illetve az ász-dámánál jobb lapok is megteszik.

4. A mániákus és a mindennel emelő ellenfelek (nehéz elválasztani, kevés lesz rá a hand, ezért összefoglalóan): A tartási tartományunk 12% köré nő. Hatos (ha egyszer is dobott korábban akkor nyolcas) pár elegendő, mint ahogy az A8-KTs+ lapok is (ha dobott korábban akkor AJo+, ATs+ a tartományunk)

Ne becsüljük le ellenfeleinket!

Ne keverjük össze a támadási százalék alapján történő besorolást a játékerővel! A bármilyen két lappal támadó játékosokról (amíg megadás esetén nem mutatnak nagyon botor dolgokat) feltételezhetjük, hogy regularok, akik tudják, hogy mi tudjuk, hogy nem adhatunk meg bármivel ellenük, így minket bármivel támadhatnak.

Ha semmi mást nem jegyzünk meg az elmondottakból (tudom, kicsit száraz) akkor is jó ha mantraként mondogatjuk a buborékban: megadni sokkal feszesebben kell, mint ahogyan az első ránézésre tűnik!

Kiülni a pénzbe érést, vagy ütni az asztalt?

Néha valóban sikeres taktika lehet, hogy sit out-ra tesszük magunkat, és megvárjuk, zen türelemmel várakozó becses személyünk előtt mely ellenfelünk hulláját viszi el a folyó.

Általában (értsd: minden esetben) e taktikánál szerencsésebb azonban aktivitásunk megőrzése, hiszen mint láttuk, vakjainkat megadással védeni a legritkább esetben tudjuk csak, viszont támadásainknak bármely lappal lehet létjogosultsága.

A sit out taktikát azért sem javaslom, mivel ha jobb játékosok vagyunk, mint a többiek, minden körben amikor lapot kapunk, (apró) pénzbeli értéket nyerünk. A támadás a pókerben általában előnyösebb, mint a védekezés. Ha nem tudjuk vakjainkat megvédeni, vigyük el a többiekét! Ha ezt jól csináljuk, néhány jó tempóban történő emeléssel olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy a győzelemre játszhatunk.

A következő részben bemutatom, hogyan taposhatunk ki zsetonokat a többi játékosból, hogyan játsszuk meg a stack-eket, és mikor kell a korábbiakban írtak ellenére visszavonulót fújnunk.

forrás: http://www.onlinepokerhu.com

Submit a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük